KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Hair

Pápai Zsolt

Hair – amerikai, 1979. Rendezte: Miloš Forman. Szereplők: John Savage, Treat Williams, Beverly D’Angelo. Forgalmazó: Independent. 115 perc.

 

Kevés kort-tévesztettebb hollywoodi film ismeretes Miloš Forman Hairjénél. Amikor – 1979-ben – leforgatják, az ellenkulturális mozgalmak világmegváltó hevülete avétos emlék csupán, a vietnami kudarc őszinte feldolgozása pedig még alig kezdődött meg (sőt – mint a Csillagok háborúja jelzi –  éppenséggel az erőpolitika újralegitimálása dívik Hollywoodban), ráadásul a Hair akkor is megkésett mozi, ha Forman személye okán bizonyos kelet-európai események –  ’68 tavasza és ősze – parabolájának látjuk. Nem véletlenül bukik hatalmasat a bemutatásakor – hogy aztán tyúklépésben haladva szép lassan felfedezze magának kritikus és néző is. A redivivus nemcsak azért következik el, mert mai szemmel – illetve már a kilencvenes években is – a Hair sokkal aktuálisabb, mint az elkészülésekor volt (idősebb és ifjabb Bush a családi bizniszt támogató kalandorpolitikája sokat tett azért, hogy az üzenete – úgymond – felfrissüljön), hanem azért is, mert végre lett idő elmerengeni formai megvalósításának perfekcionizmusán. Lehet – sőt biztos –, hogy van Forman mesternek jobb filmje, de olyan nagyon kevés, amelyben a montázstechnika olajozottabb, a hangkulissza-építés kimunkáltabb, a kameravezetés innovatívabb, a nagyjelenek koreográfiája hatásosabb lenne. Didaktikussága megbocsátható, a soundtrack tételeinek legalább fele örök klasszikus, a központi figurát, Bergert adó Treat Williamsnél pedig kevés jobb, karizmatikusabb – egyúttal, sajnos, elfeledettebb – színész van a korban. Csak azokat a férfifrufrukat tudnánk feledni!

Extrák: Előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14200