KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Godzilla II: A szörnyek királya

Varró Attila

Godzilla: King of the Monsters – amerikai, 2019. Rendezte: Michael Dougherty. Írta: Zach Shields és Michael Dougherty. Kép: Lawrence Sher. Zene: Bear McCreary. Szereplők: Kyle Chandler (Mark), Millie Bobby Brown (Madison), Vera Farmiga (Emma), Ken Watanabe (Serizawa), Charles Dance (Jonah), Ziyi Zhang (Chen). Gyártó: Warner Bros. / Legendary Entertainment. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 132 perc.

 

Midőn a távoli jövőben a neobarbár emberiség megénekli barlangjai mélyén ezredfordulós apokalipszisünk meséit, apokrif filmposzterekre és tízcentis Marvel-bálványokra épülő legendáikban nem a globális felmelegedés és az emberi ostobaság játssza majd a főszerepet, hanem tűzokádó gyíktitánok és arctalan vasemberek – így aztán gigászi felelősség minden egyes Godzilla-film elkészítése, pláne hogy lassan bármelyik az utolsó lehet, amelynek óriásplakátjait polietilén-ágyékkötős utódainkra hagyjuk. A 2010-es évek tanúbizonysága szerint, mind a Toho, mind Hollywood tisztában van vátesz-szerepével: a sokszínű Godzilla-opuszok egységesen sötét képet mutatnak a lejárt szavatosságú emberiség tehetetlenségről. Legyen szó a 2016-es Shin Godzilla szikár rebootjáról, a háromrészes anime-verzióról (amely nagyjából a japán óriásszörny-filmek Dűnéje) vagy Gareth Edwards pazar Monsterverse-indítójáról, a címszereplő mára a végérvényesen felborított természeti egyensúly jelképe lett, aki épp annyira nem támad, mint védelmez vagy purgál – egyszerűen jön, tombol és rombol, akár a valódi kaijuk Krakatoától Katarináig.

Ennek fényében az idei hollywoodi folytatás legfőbb vétke nem az erős kezdet után gyorsan szertefoszló drámai szál (egy fanatikus anya és frusztrált apa közé szorult fruska-hősnővel), az ötlettelen akció-forgatókönyv (egy újabb ökoterrorista gonosztevővel), a bántóan redundáns szüzsé (sok sablonos párbeszéddel), sőt nem is az egymás sarkát taposó monstrum-sereg, amelynek összes funkciója kimerül a CGI-farokmutogatásban. Michael Dougherty középsúlyú horror-rendezőnek sajnos egyszerűen gőze sincs, mit üzenne Godzillájával (túl azon, hogy egy termonukleáris robbanás árt a baseballnak), úgy dobálózik a különféle párhuzamokkal és jelképekkel, mint Mechagodzilla a metrókocsikkal: van itt űrbéli invazív faj és washingtoni sárkányfészek, gyógyító atombomba és kínai migráns Mothra – a történet végére pedig nem marad más a mítosz romjain, csak egy hosszútávra tervezett fantasy-franchise nyitóképe sok szépreményű Sequellával és Spinoffrával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/07 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14182