KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Kránicz Bence

Vissza a jövőbe

Robert Zemeckis örökbecsű trilógiájában, miként az időutazós filmekben általában, a történetszövés szempontjából rengeteg kiaknázatlan lehetőség lappang. Hiába készült az első rész több mint harminc évvel ezelőtt, a népszerűsége töretlen, ezért a jeles évforduló alkalmával kézenfekvő ötlet volt megbízni Bob Gale-t, a filmek forgatókönyvíróját, hogy képregényben mesélje tovább, hová kirándult még az időben Marty és Doki, vagy mutassa be, hogyan kötött barátságot a két főhős.

Az Elfeledett regék és alternatív idősíkok alcímű kötet koncepciója tehát remek, a megvalósítása viszont csalódást kelt. A rövid epizódokban inkább ötletcsírákat, mintsem kidolgozott íveket kapunk, az ötrészes minisorozat pedig összességében nem tart sehová: karakterek és idősíkok között kapkod, és még mindig jobban járunk az egyszerű gegekkel (mint Biff utazása a dinoszauruszok korába), mint a Marty és Jennifer egymásra találásához hasonlóan végigmesélt, de elnyűtt sablonokból építkező sztorikkal. A legnagyobb baj, hogy a képregénynek nincs valódi szerzője: a képregényírásban egyébként nem járatlan, többek között Pókemberrel is próbálkozó Gale inkább csak ötletgazdaként és alkalmi társíróként vett részt a munkában, és a rajzolók is sűrűn váltják egymást. A szerkesztők aligha a legtehetségesebb alkotók közül válogattak, a karikaturisztikus képi világba sajnos a csúnya, hibás emberalakok és az egysíkú, félamatőr plánozás is beleférnek. További fájó pont, hogy az impozáns keményborító ellenére a kiadvány nyomdai minősége is hagy maga után kívánnivalót. Mintha túl kicsi felbontású képfájlokból dolgozott volna a magyar kiadó, a rajzok körvonalai közelről életlenek, pixelekre esnek szét.

Bob Gale és mások: Vissza a jövőbe – Elfeledett regék és alternatív idősíkok. Színes, keményfedeles, 152 oldal. Kiadó: Panel Kalandor.

 

Egy elviselhetetlen nő

Nem emlékszem, mikor olvastam utoljára képregényt olyan ellenszenves és kiállhatatlan főhőssel, mint Annabella Draama, a magyar származású finn szerző, Kati Kovács könyvének elbeszélője. Annabella utálja az embereket, a férjén kívül, aki iránt bizarr és elapadhatatlan szexuális vágy fűti. Amikor megsejti, hogy a tanár Aaro viszonyt folytat egyik diákjával, nem habozik, álmában öli meg a fiatal csábítót. Börtönbe kerül, ott pedig valósággal újjászületik.

Röviden így foglalható össze a Körhintába zárva cselekménye, abba viszont nem érdemes belemenni, hogy a történetben mi álom és mi valóság. Magyarul közel tíz éve megjelent kötetéhez, a Paprikás rapszódiához hasonlóan Kovácsnak ez a másik képregénye is szürreális, szubjektív utazás női főhőssel a középpontban. A kalandok hangsúlyosan testi természetűek: Annabella termetes, csupahús asszonyság, aki folyamatosan a testén belülre, majd kívülre helyezi, amivel kapcsolatba kerül, így ismerve meg a világ dolgait. Az érzéki tapasztalatok megmutatása, a történet lüktető tempójának megszerkesztése komoly erénye Kovács képregényének, ehhez a freudiánus és a maga módján erősen feminista ámokfutáshoz pedig a naiv képi világ, a gyerekrajzokat vagy karikatúrákat idéző figurák is illenek. Végül Annabella karakteréhez is közel kerülünk, ami Kovács történetmesélői tehetségét dicséri. Kíváncsi volnék, manapság milyen képregényeket készít a szerző, a Körhintába zárva ugyanis a Paprikás rapszódiával együtt eredetileg a kilencvenes évek közepén jelent meg.

Kati Kovács: Körhintába zárva. Fekete-fehér, puhafedeles, 60 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.

 

A zsörtölődő osztrák

Az utóbbi években az önéletrajzi képregények világszerte egyre népszerűbbek, a kisebb magyar kiadóknak köszönhetően pedig nemcsak a híresebb művek (mint például a Persepolis), hanem az itthonról egyébként láthatatlan munkák közül is megjelenhet egy s más. Azért az önéletrajziságot emeltem ki az osztrák Thomas Kriebaum képregényeivel kapcsolatban, mert a szerző-főhős amerikai utazásáról és zenei ízlésének alakulásáról szóló novellák a füzet legsikerültebb darabjai. Kriebaum frappánsan kapja el és leplezi le a sztereotípiákat, szatirikus humorától pedig önmagát sem kíméli. Szöveg nélküli képsorai, valamint a bécsi utcákat belakó hajléktalan figurája, Gustl főszereplésével készített egyoldalasai közé viszont fáradtabb poénok is befértek, ezek a rövid képregények a magazinok hátsó oldalain sem keltenének különösebb feltűnést.

Thomas Kriebaum: Lomtalanítás. Fekete-fehér, puhafedeles, 48 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13832