KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Oltári baki

Alföldi Nóra

Jour J – francia, 2017. Rendező: Reem Kherici. Írta: Stéphane Kazandjian és Reem Kherici. Kép: Pierre-Hugues Galien. Szereplők: Reem Kherici (Juliette), Nicolas Duvauchelle (Mathias), Julia Piaton (Alexia), Sylvie Testud (Clarisse), François-Xavier Demasion (Ben). Gyártó: Gaumont / Mandarin Films / France 2. Forgalmazó: ADS Service. Feliratos. 94 perc.

A romkomok háza táján nincs jobb cselekményszervező elem egy esküvőnél, elvégre a nők életében látszólag minden erre fut ki: egy lánynak nem is lehet más kívánsága, mint hogy a nagybetűs álomnapon fehér tütübe bugyolálva lépdelhessen szíve választottja felé. Az Oltári baki című film ügyesen habcsókba öntött ám kissé karcos koncepciójáról mindent elárul, hogy főhősnője számára pont nem ez a beteljesülésre váró ábránd. Juliette inkább a másik végéről közelíti meg a helyzetet: esküvőket szervez, saját szórakozására alkalmanként egyéjszakás kalandokba bocsátkozik, egyébként alkoholista anyjáról gondoskodik és minden erejével azon van, hogy független nőként élje életét. Úgy tűnik, ezzel rendben is vannak a dolgok a nála – ám mindennapjaiban kisebb zavar támad, amikor friss egyéjszakás kalandja kényszerűségből őt bízza meg az esküvőjének szervezésével, ráadásul a menyasszony Juliette gyerekkori mumusa.

A film innentől kezdve egyrészt félreértések és jellegzetesen franciás hisztik kacagtató vígjátéka, másrészt Reem Kherici főszereplő-rendezőnő meglepően drámai és megható utazása a 21. századi női lélek rejtelmeibe, ahol az apróságokat is gyermekkori frusztrációk, apakomplexussal teli gondolatok kísérnek. Az Oltári baki kedves gesztusaival, megkapó motívumvilágával és lendületes vonalvezetésével színvonalas mese a felnőni nehezen tudó harmincasokról, és mivel mindent kicsit idézőjelbe tesz, meglepően jól működnek az egyébként visszatetsző értékrombolós-poénok, mi több a hímsoviniszta megállapítások is. A film nyitó-teóriája az, hogy minél szebb egy nő, annál bolondabb és minél alacsonyabb annál sátánibb, mert közel van a pokolhoz. Kherici rendezőasszony történetesen alacsony és gyönyörű – nincs is üdítőbb annál, amikor egy francia vígjáték képes az öniróniára.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/07 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13285