KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szívvel-lélekkel

Teszár Dávid

Réparer les vivants – francia, 2016. Rendezte: Katell Quillévéré. Írta: Maylis De Kerangal regéynéből Katell Quillévéré. Kép: Tom Harari. Zene: Alexandre Desplat. Szereplők: Tahar Rahim (Thomas), Emmanuelle Seigner (Marianne), Anna Dorval (Claire). Gyártó: Les Filmes du Bélier, Les Filmes Pelléas. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 103 perc.

 

Az ifjú francia rendezőnő, Katell Quillévéré harmadik nagyjátékfilmje, a Szívvel-lélekkel követi és kiszélesíti az eddigi munkáiban megkezdett mintázatot: tizenéves főhőst szerepeltet és az emberi (kivált a családon belüli) kapcsolatokra fókuszál. Míg a Gyilkos méregnél (2010) a hit, a Suzanne (2013) esetében pedig az anyaság szolgált fő motívumként, a sokszereplős, két cselekményszálat összefűző Szívvel-lélekkel a halált és az újjászületést helyezi a középpontba. Elsőként egy szörfözés után balesetet szenvedő tizenhét éves fiú történetét kísérhetjük figyelemmel, amelyben a család és a kórházi stáb kap figyelmet, míg a mozi második fele egy középkorú, kétgyermekes szívbeteg édesanya hétköznapi életét mutatja be – a cselekményszálak közötti kapcsolatot a szervátültetés tematikája biztosítja. Maylis de Kerangal azonos című bestseller-regényének adaptációja több szempontból is figyelemreméltó: vizuális világa szembeszökően markáns (a dialóg nélküli, bravúros nyitó szekvencia szörfös reklámfilmnek is elmenne), szerkezetét tekintve jól átgondolt, de leginkább talán a rendezőnő minden apró rezdülés iránt érdeklődő, együtt érző humanizmusa emeli ki. Quillévéré érzékenységét példázza, hogy még a mellékszereplőket is leíró epizódokkal árnyalja, de közben elkerüli a szentimentalizmus és a mesterkéltség csapdáit. A francia direktorhölgy olyan közel megy az emberhez, amennyire csak lehet, még akkor is, amikor a szervátültetés intézményi és műtéti hátterét szinte dokumentarista részletességgel tárgyalja. A hazai egészségügyi viszonyokhoz viszonyítva ez az idealista lekerekítettség idegenül hathat, a Szívvel-lélekkel azonban meggyőző és elegáns látlelete egy olyan gyógyítási infrastruktúrának, amelyben nem az ember van a rendszerért, hanem a rendszer az emberért.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/05 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13193