|
|
|
MoziEddie, a sasKovács Bálint
Eddie the Eagle –
angol-amerikai, 2016. Rendezte: Dexter Fletcher. Írta: Sean Macaulay és Simon
Keaton. Kép: George Richmond. Zene: Matthew Margeson. Szereplők: Taron Egerton
(Eddie), Hugh Jackman (Bronson), Christopher Walken (Warren), Rune Temte
(Björn). Gyártó: Marv Films / Saville Productions. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 105 perc.
Kitartásról, törhetetlen
akaratról és elszántságról egyféleképpen lehet igazán szívhez szólóan beszélni:
ha a hős mindennek tűnik, csak hősiesnek nem. Michael „Eddie” Edwards, a világ
első (és utolsó) brit síugró-olimpikonjának története tökéletesen alkalmas
erre, pont úgy, ahogyan a Jég veled!
– épp ugyanezen a téli olimpián induló – jamaikai bobcsapatának sztorija is az
volt. A főszereplőben ugyanis nincs semmi olyan szuperhősi tulajdonság, ami ab
ovo tiszteletet parancsolna, sőt: a tisztelet azért épül fel fokozatosan, mert
a főhős milliónyi gyengesége dacára is leküzd minden akadályt.
Ügyefogyottságában nem emelkedik vörös palástos idolként a néző fölé, hanem még
nála is lejjebbről indulva mutatja meg, hogy ha soha nem adjuk fel, akárhonnan
vezethet út a csúcsig. Márpedig ennél jobb receptet még nem talált fel a
filmtörténet a közönség manipulálására – a szó legnemesebb értelmében.
A már-már a
fogyatékosságig szerencsétlen, magát a teljes esélytelenségből (Angliában nem
is létezik a síugrás mint sport) egészen az olimpia utolsó helyezéséig felküzdő
Eddie történetében épp ez a mindent átható emberközeliség az, ami miatt a
sablonokat egyébként meg nem haladó film mégis bájos, sőt megható tud lenni. A
dramaturgia az utolsó szögig ismert: adott a lecsúszott ex-sportoló, akinek
esze ágában sincs edzeni a botcsinálta újoncot, amiből persze mégis sikeres,
közös felkészülés lesz, miközben az edző maga is újra összeszedi magát – így a
számlán végül a sportoló sikere mellett a másik tétel a partner jellemfejlődése
lesz. És a leginkább hollywoodias manírok el is maradnak (feltűnő például, hogy
a fiú szüzessége ez egyszer nem leküzdendő akadályként jelenik meg), és a
lélektani háttér kifejtése – a lehúzó és a támogató közegek hatásának
vizsgálata – is kifejezetten intelligens. Néha egy kis ugrás is elég egy rekord
beállításához.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 18 átlag: 5.78 |
 |
|
|
|
