KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Rendíthetetlen

A pokolba és vissza

Géczi Zoltán

Egy pokoljárás dokumentumregénye.

Laura Hillenbrand 2001-ben publikálta első regényét (Seabiscuit: An American Legend), amelyből Gary Ross forgatott sikeres filmet (Vágta, 2003). A könyv fogadtatásának köszönhetően az írónő mind idő, mind anyagi források dolgában kényelmes helyzetbe került, így hét teljes évet fordított második regényére.

Az 1917-es születésű Louie Zamperini története vérbeli underdog story: egy zűrős életű, kortársai által csupán olasz származása miatt is lenézett és kirekesztett, az erőszakra és a garázdaságra alkatából adódóan hajló, lúzer kölyökből vált híres könnyűatlétává. Az ifjú középtávfutó számos rekordot állított fel, s alig volt még 19 éves, amikor az amerikai olimpiai keret tagjaként indulhatott a berlini játékokon. A minden valószínűség szerint diadalmas sportkarrier ábrándja 1941. december 7-én vált füstté, midőn egy napfényes vasárnapi reggelen a Nippon Kaigun repülőgép-hordozói által indított csapásmérő kötelékek különösebb figyelmeztetés nélkül bombázták porig Pearl Harbor támaszpontját. Ettől kezdve Zamperini a 7. légi hadsereg katonájaként szolgált egy négymotoros B-24D bombázótisztjeként, számos harci bevetést teljesítve a csendes-óceáni hadszíntéren a Super Man, majd a The Green Hornet nevű Liberator repülőgép fedélzetén. A hadászati nehézbombázó 1943. május 27-én, egy rutinrepülésnek számító kutató-mentő misszió során motorhiba miatt kényszerleszállt a nyílt vízen, 11 fős személyzetéből nyolcan meghaltak, s csak hárman vészelték át a katasztrófát. A túlélők 47 napot hánykolódtak a végtelennek tűnő Csendes-óceánon ivóvíz és élelmiszer nélkül, cápafalkák támadták őket, egy bajtársuk a mentőcsónakban halt meg, a reménytelenül elcsigázott Zamperinit és Phillips-t pedig egy japán romboló halászta ki a Marshall-szigetek térségében. A következő két és fél évben különböző hadifogolytáborokban sínylődtek elképesztő körülmények között, nap-nap után megharcolva a pőre túlélésért – az egykori olimpikon mégsem hódolt be a terrornak, és 1945 őszén háborús hősként térhetett haza szülőföldjére.

A Random House nagy becsben tartott, a lehető legváltozatosabb díjakkal elhalmozott szerzőjének könyve ideális alapanyag egy nagy költségvetésű hollywoodi film számára. Hillenbrand írása önmagában is forgatókönyvszerű: a lineáris cselekményvezetés (Angelina Jolie adaptációja, bár tiszteli az irodalmi forrást, ebben eltér a könyvtől) jó ritmusban tagolt, két-három oldalas jelenetek váltják egymást, az elbeszélés riportszerű, tárgyilagos és valamelyest távolságtartó. A szerző veterán repülősökkel és japán hadifogolytáborok túlélőivel egyaránt konzultált, hogy hitelesen rekonstruálja a környezetet, történészeket megszégyenítő aprólékossággal helyezte kontextusba a drámát, elképesztő mennyiségű forrást használva fel. Az olvasó megismerheti a B-24E üzemeltetésének részleteit, a légierő által alkalmazott mentőcsónakokat, a csendes-óceáni háború harcászati és hadászati jellegzetességeit, vagyis Hillenbrand, noha életrajzi regényt írt, árnyaltabb képet ad a fegyveres konfliktusról, mint a legtöbb ismeretterjesztő kiadvány. Mindennek persze ára van: a kötet terjedelme félezer oldalra rúg, ezáltal jelentős elkötelezettséget feltételez az érdeklődő részéről, de nyelvezetének, szerkezetének és tempójának köszönhetően – amint azt a kereskedelmi eredmények is példázzák – különösebb megerőltetés nélkül olvasható.

A magyar kiadást az érdemeit meghazudtoló módon, méltatlan körülmények között megboldogult Cartaphilus kiadó publikálta 2012-ben. Örömteli, hogy megtartották az eredeti borítót, bár a puhafedeles kivitelezés egy ötszáz oldalas regény esetében nem tűnik igazán időtállónak. Illés Róbert színvonalas, szöveghű fordítása tartalmaz néhány, katonai témájú szakszövegek esetében gyakran felbukkanó típushibát (a légcsavaros repülőgépek motorját [engine] következetesen „hajtóműnek” írja, holott hajtóművel csak a gázturbinás, torlósugár- vagy rakétahajtóműves repülőgépek rendelkeznek; a repülőgép, ha magasságot veszít, nem „merül”, hanem süllyed, stb.), de nem valószínű, hogy ezek az apró botlások feltűnnének az olvasók többségének. S miután szokásukhoz híven a korrektori munkát is komolyan vették, helyesírási és szedési hibák sem zavarják az olvasási élményt, az archív fotóanyag, a lábjegyzetek és a forráshivatkozások pedig végképp kiemelik a regényt az átlagos biográfiák sorából.

 

Cartaphilus Kiadó, 2012.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/02 48-48. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12172