KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Másnaposok szerencséje

Kovács Kata

Walk of Shame – amerikai, 2014. Rendezte és írta: Steven Brill. Kép: Jonathan Brown. Zene: John Debney. Szereplők: Elizabeth Banks (Meghan), James Marsden (Gordon), Gillian Jacobs (Rose). Gyártó: FilmDistrict / Lakeshore Entertainment. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 95 perc.

 

Ha feminista lennék, valószínűleg alaposan megütődöm a Walk of Shame-ről huszárosan Másnaposok szerencséjére keresztelt komédia megszégyenítő ámokfutásán. Az ártatlanul bugyuta, de jóravaló és visszafogott tévébemondó életének legbalszerencsésebb napja forog szóban: bebukik egy előléptetést és a pasija is elhagyja, így hát önfeledtre részegedik és felszed egy vadidegent. A tagadhatatlanul mocsok másnapos Meghan ezt követően képtelen visszaszerezni elvesztett telefonját, táskáját és kocsiját, ugyanis – túl azon, hogy nem kifejezetten okos – azt az óriási hibát is elköveti, hogy mindezt egy igen merész sárga ruhában szeretné végrehajtani.

Az egyéjszakás kaland szégyenletes mivolta a drogháborún, a félkegyelmű rendőrtisztek általi üldöztetésen, néhány kéjenc férfin (beleértve egy ortodox zsidót és egy kisgyereket) és egy szőrös hátú taxisofőr olajos masszázsban részesítésén keresztül kristályosodik ki. Steven „Sátánka” Brill filmje korántsem bánik kesztyűs kézzel főhősnőjével, az obszcén fizikai és lelki megpróbáltatásokon túl talán mégis az a legfurcsább, hogy maga nevezi el szégyenfutamnak azt, ami valójában csak a balszerencse és a teljes részvétlenség megnyilvánulása: a szembejövő idegenek kizárólag szexuális ellenszolgáltatás fejében lennének hajlandóak segíteni, vagy esetleg akkor, ha felismerik, hogy egy hírességbe botlottak bele. A film mindennek egyenes következményeként úgy tesz igazságot ebben a kaotikus értékrendű világban, hogy miután az új pasi és a barátnők megmentették Meghant a pokoli kirándulástól, a lány jutalma, hogy az áhított profi híradózás helyett egy trash műsorba igazolhat át, hiszen az amúgy is sokkal jobban passzol majd a karakteréhez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11898