KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Francia szépség

Pápai Zsolt

La Belle Personne – francia, 2008. Rendezte: Christophe Honoré. Szereplők: Louis Garrel, Léa Seydoux, Grégoire Leprince-Ringuet. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 93 perc.

Christophe Honoré direktor lassan tíz éve gyúrja az ipart, stabil tagja a kortárs rendezők és forgatókönyvírók középmezőnyének, néhány szolid sikerrel a háta mögött (Szerelmesdalok; Anyámat!). 2008-as munkája a francia irodalom egyik gigaklasszikusának, Madame de Lafayette Clèves hercegnőjének laza és kortárs közegbe helyezett adaptációja.

A történet a beteljesületlen szerelem átokcsapásáról szól. A főszereplő a fiatal középiskolai olasztanár, Nemours, a tantestület bikája, aki nem válogatós és nem részrehajló: kollégái és diákjai közül egyaránt verbuvál alkalmi szeretőket magának. Lezserül lépdel egyik kapcsolatból a másikba, botladozni csak akkor kezd, amikor találkozik Junie-vel, a diáksereglet porcelánbőrű dívájával. Junie megsebzi Nemours magabiztosságát, és paradox mód még az is súlyosbítja a férfi krízisét, hogy érzelmei viszonzásra találnak. A tanulság: lehet, hogy a nagy szerelmek az égben köttetnek meg, de a földön szakíttatnak szét.

Christophe Honoré nem kizárólag erre a központi cselekményszálra koncentrál, ágas-bogas érzelmi válságok sorát mutatja meg a toldalékfigurák viszonylatait elemezve. A film erejét a két főszereplő játéka adja, no meg az epizódokat színező franciás kedély: a zenegépből felhangzó dalok érzelmi viharokról és az elmúlásról sustorognak; az utcákon az ősz búsong monotonon; és valami különös oknál fogva valamennyi jelenet fülletegen érzéki, játszódjon bár szobabelsőben, tanteremben vagy exteriőrben. Ilyesmi lenne a Házibuli, 16-os karikával, ha René Clair rendezné.

Mindazonáltal gyengíti az opuszt a folytonos elkalandozás a történet fősodrától, továbbá hiteltelen egy-két szituáció is (például az, amelyikben a diák a magánéletéről faggatja tanárát a tanórán). A legzavaróbbak azonban a mélyebb jelentés nélküli és csupán a sztori mozgásban tartását célzó véletlen fordulatok. Több olyan jelenet akad ugyanis, amelyekben két szereplőt kihallgat vagy kifigyel egy spontán módon arra kódorgó harmadik. Ezek a megoldások, a mellékszálakhoz hasonlóan, csorbítják a cselekmény egységét, pedig egy kis dramaturgi pluszmunkával a problémák megoldhatóak lettek volna.

Extrák: Christophe Honoré Hotel Kuntz című rövidfilmje; előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10705