KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A rítus

Géczi Zoltán

The Rite – amerikai, 2011. Rendezte: Mikael Hafström. Írta: Michael Petroni. Kép: Ben Davis. Zene: Alex Heffes. Szereplők: Anthony Hopkins (Lucas atya), Alice Braga (Angeline), Ciarán Hinds (Xavier atya), Rutger Hauer (Istvan Kovak). Gyártó: New Line Cinema. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 112 perc.

Évi féltucat filmet is fiadzik az amerikai fősodor a démonikus megszállás témájában, de a nevezett művek csupán egyetlen tanulsággal szolgálnak, amely képes lehet megingatni a néző racionális világképét: hogy a kénköves pokolba lehetséges az, hogy oly lelkes állhatatossággal nyüstölik az ördögűzés motívumát, mégsem tudnak semmi érdemlegest hozzátenni a műfajalapító klasszikusokhoz?

A rítus esetében lehetetlenség a stáb félkegyelműségére terhelni a fiaskót, hiszen a svéd Mikael Hafström éppen tavaly bizonyította egy felettébb elegáns neo-noirral (Shanghai), hogy hollywoodi keretek között is képes színvonalas munkára, a budapesti helyszínek melengetik a honfiúi szívet, Alice Braga vagány csaj, Sir Hopkins pedig soha nem hagyja cserben a megrendelőt. Ezúttal Lucas atya néven alibizik Hannibal Lecter nyájasabb kiadásával, miközben a forgatókönyv szerzői teológiai kiskátéval és búbánatos moralizálással bújnának ki a dialógusírás kényszere alól. Az ordas közhelyek halmazában egy izzó szemű sátánszamár volna az egyetlen innovatív jelenség, ami sokat elárul a mozi pompázatos mivoltáról.

Talán utálatos és bizonyosan pökhendi kijelentés, de A rítust egyszerűen nem érdemes filmként kezelni, mozgóképes termék volna ez, ily módon csakis a bevételek igazolhatják, avagy cáfolhatják a létjogosultságát. Sátáni játszma, Ördögűzés Emily Rose üdvéért, The Last Exorcism, A rítus: a felsorakoztatott tételek mind arra intik a nézőt, hogy nyugodt szívvel megfeledkezhet az Ördögűző ártalmatlan unokáiról, mert statisztikailag semmi esély rá, hogy akár egyetlen figyelemreméltó darabot is kihagyjon a következő évtizedben. El kell fogadni, hogy 2011-ben már nincs olyan, hogy mainstream amerikai horror, a könyvelőként gondolkodó stúdiófőnököknek sikerült kipurgálni a gonosz szellemeket a zsánerből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10565