KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/február
• Csala Károly: Életfogytiglani házépítő Köszönöm, megvagyunk
• Kardos István: Hasonlatok nélkül A Köszönöm, megvagyunk forgatókönyvírójának jegyzetfüzetéből
• Bikácsy Gergely: Ízeveszett történetek Boldogtalan kalap
• Tancsik Mária: Elsőfilmesek, 1981
DOKUMENTUMFILM
• Sára Sándor: Pergőtűz A II. Magyar Hadsereg a Don-kanyarban (1.)
FILMZENE
• Lőrincz Andrea: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
• Ránki Júlia: A mozizongorától az elektromos gitárig Beszélgetések a filmzenéről (3.)
VITA
• Szále László: A filmek „könyvtárai” Vita a filmklubok és a társadalmi forgalmazás gondjairól

• Hegedűs Zoltán: A téboly kódrendszere Woyzeck
• Palugyai István: A Horizont látóhatára Tévé-mozi és rövidfilm-mozi
• Bikácsy Gergely: „A nulla alól újrakezdeni” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Xantus Judit: „Gondoljunk inkább képekre” Beszélgetés Jean-Luc Godard-ral
• Csala Károly: Szerelmi történetek Új bolgár filmek
FESZTIVÁL
• Fehéri Tamás: Filmesek a barikádokon Lipcse
• Zilahi Judit: Futball és más játékok Osztrák filmnapok
• Zsugán István: Éjféli mozik Figuira da Foz
LÁTTUK MÉG
• Sólyom András: S.O.S. Concorde
• Hegedűs Tibor: A papa mozija
• Dániel Ferenc: A halál magnószalagon érkezik
• Csala Károly: Férj és feleség
• Boross László: Pugacsov
• A. Kovács Miklós: Talán jövőre
• Iván Gábor: Sem veled, sem nélküled
• Barabás Judit: Vágta
• Báron György: Robotokkal a Szaturnusz körül
• Bende Monika: Nemzeti vadászat

• Reményi József Tamás: Láttuk a Beatles-t Lennonék a filmvásznon
TELEVÍZÓ
• Nemes Nagy Ágnes: Sándor Mátyás kapitány
• Lukácsy Sándor: Korunk hőse pizsamában Hínár
• Veress József: „Úgy szép a magyar, ha részeg” Némafilm
• Eszéki Erzsébet: Téves feltevések a tévés kor gyermekéről
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: VIII. Henrik magánélete
• Karcsai Kulcsár István: A vád tanúja
• Karcsai Kulcsár István: A legyek ura
KÖNYV
• Hegedűs Tibor: Kismonográfia Grigorij Csuhrajról
• Eszéki Erzsébet: Mítosz helyett történelem a vásznon
• Schéry András: Gaál István: Emlékezet és lelkiismeret
POSTA
• Tamás Krisztina: Lancelot lovag Olvasói levél – Szerkesztői válasz

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Eszkimó asszony fázik/Xantus János kisfilmjei

Pápai Zsolt

Magyar, 1983. Rendezte: Xantus János. Szereplők: Méhes Marietta, Boguslaw Linda, Lukáts Andor, Víg Mihály, Magyar Péter. Forgalmazó: Magyar Nemzeti Filmarchívum. 111 perc.

Magyarországon kevés rendező kezdte a karrierjét ígéretesebben, mint Xantus János, aki előbb főiskolai vizsgamunkáival babonázta meg a tanárait (Werther élete; És így s eképp tovább), aztán a BBS-ben készült kisfilmjeiben (Diorissimo; Női kezekben) már egyenesen trendet diktált, és egyik előkészítője lett a nyolcvanas évek legeredetibb és legmeghökkentőbb irányzatának. Az úgynevezett új-érzékenység szembe ment a magyar film fősodrával: a Diorissimo és a Női kezekben a stilizációs technikáival (a valóságot felülfestő színeivel); bizarr és szürreális világával; továbbá a műfajiság megszüntetve megidézésével (a thriller, a horror, sőt alkalmasint a burleszk és a katasztrófafilm elemeinek felvillantásával) kapcsolódott az egyetemes filmben mutatkozó posztmodern törekvésekhez. Xantus úgy játszott bennük képpel és történettel, mintha mindig ezt csinálta volna, és közben – szintén a játék jegyében – folyamatosan provokálta a befogadót egy kvázi „mélyebb” jelentés ígéretével. Titokfejtésre hívta a nézőt, de közben rendre el is lehetetlenített minden ilyen jellegű próbálkozást.

A debütáló nagyjátékfilmjéhez részben a Diorissimo és a Női kezekben, részben pedig a mesteri főiskolai munka, az És így s eképp tovább (a magyar filmtörténet egyik gyöngyszeme: az igaz barátság himnusza) szolgált inspirációul. No és persze a korszak alternatív zenei kultúrája, illetve annak egyik tündöklő zenekara, a Trabant elnevezésű formáció, amelynek a dalai a történet szerves részét képezik: értelmezik és kommentálják az eseményeket.

Az Eszkimó asszony fázik az ekkor virágzó francia újromantika (a Besson, Beineix, Carax nevével fémjelzett irányzat) filmjeivel ápol szoros rokonságot: melodráma keretbe helyezett leépülés-történet, középpontban egy jómódú családból származó, sikeres koncertzongoristával, aki karrierjét és életvitelét is feladja akkor, amikor találkozik egy különös vamppal, a korántsem számító pókasszonyként feltűnő, inkább önmaga számára is rejtélyes fiatal lánnyal. Az Eszkimó asszonyban mindenki rosszul érzi magát (a figurák jellemzően egységesen elvágyódnak valahova máshova, mint ahol éppen vannak), de Xantus ezt az alapérzületet nem fájdalmas szomorúsággal, hanem mérsékelt sztoicizmussal mutatja be. A zárójelenetben viszont óvatosan tónust vált, és ennek meg is van az eredménye: gombóc marad a gyomorban.

Extrák: Gellért Gábor beszélgetése Xantus Jánossal; halláskárosult-felirat; angol felirat. A lemez éke a három kisfilm: a Diorissimo, a Női kezekben és az És így s eképp tovább. Az első kettő digitálisan felújítva szerepel a lemezen, az Eképp tovább minősége viszont gyengébb: ismerve a Filmarchívum munkatársainak lelkiismeretességét, nyilván az optimális technikai feltételek hiánya miatt ilyen állapotú a film. De ezzel együtt nagy esemény a megjelenése.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/03 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10550