|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégMesterdetektívTüske Zsuzsanna
Sleuth – amerikai, 2007. Rendezte: Kenneth Branagh. Írta: Harold Pinter, Anthony Shaffer. Kép: Haris Zambarloukos. Zene: Patrick Doyle. Szereplők: Michael Caine (Wyke), Jude Law (Tindle). Gyártó: Sony Pictures Classics / Castle Rock Entertainment. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 88 perc.
A remake-jelenség idén is megtalált egy szunnyadó klasszikust, a Mesterdetektívet, amelynek felzavarásáért Kenneth Branagh vállalta a felelősséget. Az 1972-es alkotás Anthony Shaffer (Téboly) színdarabjának filmes adaptációja volt, amihez afféle ikerdarab is született Ira Levin tollából 1978-ban, Halálcsapda címen – ennek motívumkészletéből a Branagh-féle változatba is bőven jutott, különös tekintettel a szerelmi háromszög kifordítására. A filmtriász csúcsán tagadhatatlanul Michael Caine áll, ugyanis a hasonló alapszituáció, a macska-egér játék, a filmen kívüli-belüli szerepcserék mellett a sűrű szövésű reflexiós hálóban mindhárom alkalommal fennakadt neki egy főszerep.
Cserék tekintetében az idei változat sem hagy hiányt, ezúttal Caine játssza az idősödő, önimádó írót, Andrew Wyke-ot (az eredeti verzióban Laurence Olivier), Jude Law pedig az ellenállhatatlan fodrász-színész, Milo Tindle szerepében immár a második alkalommal (Alfie) kap lehetőséget arra, hogy nagy tekintélyű kollégájának ifjúkori alteregójaként jelenjen meg a vásznon. Az alkotók megőrizték a kamaradarab alaphelyzetét, amelyben Wyke ajánlatot tesz felesége szeretőjének, Tindle-nek: biztosítási csalás céljából lopja el a családi házban elrejtett ékszereket, cserébe övé lenne a vagyon egy része, és persze a nőt is megkapná. A kétfelvonásosból azonban hamar kiderül, hogy férfitársaságban gyorsan változnak a szerepek és indítékok, a csapdákhoz vezető út pedig színjátékkal és megalázással van kikövezve.
Az új Mesterdetektív külső jegyeit tekintve jelentős a változás: az intarzia és a faburkolat minimalista formákra, geometrikus vonalakra, a nosztalgikus fényképek hideg képernyőkre cserélődnek, az asszony festett portréja helyett jelzésszerű, arctalan próbababa áll, a kacagó-zenélő csetreszek panoptikumát pedig a modern technika játékszerei váltják fel, így Branagh keze alatt a játéktér kiüresített, abszrakt színházzá fagy. Ezzel bizonyos szempontból az eredeti darab leghívebb adaptációját teremti meg, filmje végül mégsem lesz több, mint kiegészítő anyag a két klasszikus mellett – a hivalkodó jelmez ellenére is csak mellékszereplő marad a remake-ek színpadán.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1014 átlag: 5.23 |
|
|
|
|