KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A matador

Tosoki Gyula

The Matador – amerikai, 2005. Rendezte: Richard Shephard. Szereplők: Pierce Brosnan, Greg Kinnear, Hope Davis. Forgalmazó: FHE Hungary. 98 perc.

 

Mióta Pierce Brosnan kikerült a pikszisből, csak teng-leng, ténfereg, keresi, de nem találja magát, ideális jelölt egy krízishelyzetbe jutott figura eljátszásához. Persze pusztán amiatt, mert Brosnan önmagát játssza, még nem lenne érdekes Richard Shephard filmje. A matador néminemű meglepetésekkel is szolgáló cselekménye, halk humora, szövegközi utalásokkal folytatott okos játéka miatt érdemes figyelemre. Szórakoztató alapú, hollywoodi típusú mozi, de van benne valami – amerikai értelemben vett – független íz is. A közelmúlt terméséből leginkább a Csak egy kis pánik a rokona, de annál lényegesen visszafogottabb, mezítlábas darab.

Különös hangulati kevercs, érzelmesség, szentimentalizmus keveredik benne nyersebb pillanatokkal. Hőse kivénhedt és örök másnapos, magányát kósza numerákkal oldó bérgyilkos, akinek kezd elege lenni a prakszisból, ráadásul a teljesítménye is egyre romlik. Amikor egyik sikerületlen akciója után a kenyéradó gazdája megregulázná, szövetségre lép egy közönséges utazóügynökkel, hogy kikerüljön a slamasztikából. Már a cselekményből látható, hogy a film a klasszikus buddy movie-k nyomvonalán halad, Shephard Billy Wildertől tanult sokat – csak sajnálni lehet, hogy inkább a mester hatvanas–hetvenes évekbeli munkáit, és nem a korábbiakat tanulmányozta.

A matador klasszikus tapintású, mégsem poros, kortársiságát elsősorban a merészebb gegek és az intertextekkel folytatott üde játék biztosítja. Kinnear a Lesz ez még így se! című filmjében megismert figurára alapoz, Brosnan pedig természetesen a Bond-karakterre épít, a legkevésbé sem tolakodó vagy kivagyi módon. A szélrózsa minden irányába terpeszkedő, globális cselekmény szintén a Bond-mozikat idézi.

Extrák: semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9062