|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDA matadorTosoki Gyula
The Matador – amerikai, 2005. Rendezte: Richard Shephard. Szereplők: Pierce Brosnan, Greg Kinnear, Hope Davis. Forgalmazó: FHE Hungary. 98 perc.
Mióta Pierce Brosnan kikerült a pikszisből, csak teng-leng, ténfereg, keresi, de nem találja magát, ideális jelölt egy krízishelyzetbe jutott figura eljátszásához. Persze pusztán amiatt, mert Brosnan önmagát játssza, még nem lenne érdekes Richard Shephard filmje. A matador néminemű meglepetésekkel is szolgáló cselekménye, halk humora, szövegközi utalásokkal folytatott okos játéka miatt érdemes figyelemre. Szórakoztató alapú, hollywoodi típusú mozi, de van benne valami – amerikai értelemben vett – független íz is. A közelmúlt terméséből leginkább a Csak egy kis pánik a rokona, de annál lényegesen visszafogottabb, mezítlábas darab.
Különös hangulati kevercs, érzelmesség, szentimentalizmus keveredik benne nyersebb pillanatokkal. Hőse kivénhedt és örök másnapos, magányát kósza numerákkal oldó bérgyilkos, akinek kezd elege lenni a prakszisból, ráadásul a teljesítménye is egyre romlik. Amikor egyik sikerületlen akciója után a kenyéradó gazdája megregulázná, szövetségre lép egy közönséges utazóügynökkel, hogy kikerüljön a slamasztikából. Már a cselekményből látható, hogy a film a klasszikus buddy movie-k nyomvonalán halad, Shephard Billy Wildertől tanult sokat – csak sajnálni lehet, hogy inkább a mester hatvanas–hetvenes évekbeli munkáit, és nem a korábbiakat tanulmányozta.
A matador klasszikus tapintású, mégsem poros, kortársiságát elsősorban a merészebb gegek és az intertextekkel folytatott üde játék biztosítja. Kinnear a Lesz ez még így se! című filmjében megismert figurára alapoz, Brosnan pedig természetesen a Bond-karakterre épít, a legkevésbé sem tolakodó vagy kivagyi módon. A szélrózsa minden irányába terpeszkedő, globális cselekmény szintén a Bond-mozikat idézi.
Extrák: semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1201 átlag: 5.32 |
|
|
|
|