|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDArcPápai Zsolt
Ansiktet – svéd, 1958. Rendezte: Ingmar Bergman. Szereplők: Max von Sydow, Ingrid Thulin, Bibi Andersson. Forgalmazó: Cinetel. 97 perc.
Az 1948-as Börtöntől kezdve a bő évtizeddel későbbi Trilógiáig Ingmar Bergman több olyan filmet forgatott, amely mintha egy alkotói korszakot zárna le, és egy újat kezdene el. Az Arc is ilyen, jó néhány később kibontott téma és körbejárt motívum már megtalálható benne, ugyanakkor sokat őriz A hetedik pecséttel záruló első pályaszakasz termését uraló jellegzetességekből. Az 1846-ban játszódó kosztümös film egy mutatványos társulat művészalteregókként ábrázolt tagjai közötti viszonylatokat térképezi fel, valamint a truppot a külvilág részéről ért kihívásokat veszi sorra, és a művészet parabolájának tetszik. A művészlét vizsgálata, az alkotásba vetett hitét vesztő és elmagányosodó művész sorsa Bergman egyik nagy témája, így az Arc olyan későbbi művek előképének tekinthető, mint a Persona vagy még inkább a Rítus, de pszichoanalízissel játszó és horrorba hajló jeleneteivel a Farkasok óráját is előlegzi – míg némely karakterével és történetelemével a Fűrészpor és ragyogást követi, itt-ott feltörő morbid humorával és mélybarnával szűrőzött képeivel pedig az Egy nyári éj mosolyát folytatja. A film az egyik első az életműben, melyben a Bergman által oly kedvelt maszkmotívum döntő szerephez jut, minden és mindenki végig félárnyékban vagy takarásban van. Sajnos a történet is homályos kicsit. Paradox, de az Arc egyfelől erősen célzatos, másfelől viszont csak nagy gonddal kihüvelyezhető darab. Kétségekkel dekódolható, de nem szüzséjének többértelműsége, inkább minden zseniálisközeli megoldása ellenére is nehézkes előadásmódja miatt.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 750 átlag: 5.46 |
|
|
|
|