KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hard Candy

Köves Gábor

Hard Candy – amerikai, 2005. Rendezte: David Slade. Írta: Brian Nelson. Fényképezte: Jo Willems. Zene: Harry Escott, Molly Nyman. Szereplők: Patrick Wilson (Jeff Kohlver), Ellen Page (Hayley Stark), Sandra Oh (Judy Tokuda). Gyártó: Vulcan Productions. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 103 perc.

 

Bár a szinopszis többet ígér a megleckéztetett pedofil szenzációhajhász történeténél, már megint ugyanabban az áporodott szagú, hollywoodi kukkoldában járunk, melynek kínálatából sosem hiányozhatnak az éppen divatosnak számító deviánsok. Az előkészületeken, melyek során még egészen emberforma alakok mozognak a mozivásznon, olyan hamar sikerül túlesni, mint egy könnyed gyermekbetegségen. Rövid internetes enyelgést követően a harmincas reklámfotós és a tizenéves tinilány a személyes találkozás mellett döntenek, amely oly remekül sikerül, hogy hamarosan már a férfi elszeparált villájában folyik a magát kellető kiskorú leitatása. Vagy legalábbis folyna, mert innentől kezdve állandó meglepetéseket tartogatnak számunkra a filmkészítők, akik hiába is leplezik, távolról sem egy pedofil csábítási kísérlet feltérképezésében, hanem egy hosszan és kéjesen elnyújtott kínzás részletgazdag bemutatásában érdekeltek. Attól a pillanattól fogva, hogy a hatalma teljében lévő férfi - kiszemelt áldozata mesterkedései folytán - egy székhez kötözve, az alárendelt szerepében találja magát, beindul a szerepekkel és erőviszonyokkal való kisiskolás játék, mely a hasonszőrű, magukat felettébb okosnak gondoló thrillerek sajátja. Tulajdonképpen megkönnyebbüléssel is fogadhatnánk, hogy a téma komolyan vétele helyett egy fordulatos thriller-félével akadt dolgunk, filmeseink azonban mindenáron eredetiségre törekednek, és minthogy már régen maguk mögött hagyták az átélhető, emberi dimenziókat, jobb híján sokkolnak. Érezhető örömmel adják át magukat a tabudöntögetés kényszerének, lelkesedésük nem is marad eredmény nélkül. Aki arra érez vágyat, hogy megtekintse az utóbbi idők egyik legfordulatosabb nyíltszíni kasztrálását, semmi pénzért ne hagyja magát lebeszélni a Hard Candyről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/07 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8671