|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégGyilkos labda – A kerekesszék harcosaiGreff András
Nagy időket él mostanában az amerikai dokumentumfilm, útját rangos díjak és esetenkénti kasszarobbantás kíséri, néhány díszes egészestés példány még a magyar moziforgalmazásig is elverekszi magát. Ugyan a mifelénk látható művekről nem nagyon mondható, hogy nagy örömök forrásai lettek volna: ostoba és manipulatív darabok voltak inkább, ha mérsékelten tán szórakoztatóak is, gondoljanak Michael Moore tavalyi kinyilatkoztatására 9/11-ügyben. Recenziónk tárgya ellenben egyáltalán nem méltatlan megpróbáltatás.
A murderball szakkifejezés a kerekesszékes rögbi leánykori neve: vad, nagy gyötréseknek tág teret adó labdás sportot képzeljenek el, amit székbe kényszerült férfiúk űznek. A dokumentumfilm középpontjában e sportág két jeles művelőjének személye áll: Mark Zupan az amerikai csapat vezércsatára, ezer a lelke, Joe Soares pedig nagy zsivány, régen a jenkik díjmágnese volt, ám darab ideje már a kanadai nemzeti válogatottat trenírozza, a régi harcostársai ellen is. Filmünk a svéd vébétől az athéni Paralimpiáig ível, s a két nehéz ember mellett rálátást enged a csapattársak mindennapi ténykedésére is. Ami úgyszintén a küzdelmekről szól.
Ha a választott tárgy figyelemre méltó, már csak a hozzá való viszonyuláson fordulhat a dolog, de a rendezők ezen a terepen is nyerik a csatát. Miről van szó? A természetes könnyedségről, meg az elszánt kikanyarodásról a nézőt és ábrázoltat egyaránt megalázó vaskos szentimentalizmus elől. Miközben ez az irály utat enged, ha kell, a szívszorításnak is csakúgy, mint a közelhúzódzkodásnak az intim részletekhez. Sebes, nagyon sebes tempóba strukturált anyagot látunk, s némi hiányérzetünk is ebből fakadhat, mert ez a lendület nem feltétlenül nyújt lehetőséget a mélységi terjeszkedésre. Mégis, mire Athénba érünk, láttunk egy eleven történetet test és szellem viszonyrendszeréről.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1336 átlag: 5.48 |
|
|
|
|