|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégIskolai valcerKulcsár Mária
Szovjet anyának is lehet szeretője. Sőt: érettségiző lánya terhes, a papa pipogya, megszökik a gyenge akaratú vőlegény, az egyenruha-dogmákba kövült katonatiszt világa nevetségesen érthetetlen.
Mihalkov-Koncsalovszkij, Tarkovszkij, Nyikita Mihalkov után Pavel Ljubimov is felismerte: a hetvenes évek összekuszálódott társadalmi és magánéleti viszonyai közt bukdácsoló nézőt hidegen hagyja a Makulátlan Hős sztereotip figurája. A becsületes, okos gondolat azonban magánügy marad, ha nem a hozzá megfelelő formában és színvonalon jut „el közönségéhez. Nem érdekelhetnek a bizonytalan figurák, felületes kapcsolatok, ha bizonytalan és felületes A Rogyionova forgatókönyve, melyben szerepelnek. Némelyik jelenet ódivatú-szentimentális művészkedése nevetésre ingerel: miközben fiúhősünk rigófüttyös erdőben enyeleg menyasszonyával, elhagyott kedvese szorongva sétál az ÁB-bizottság épülete előtt, szakadó esőben, természetesen. Hasonlóan gyermekded dramaturgiai fordulatok lökdösik előre az erőltetett történetet, melyet jó szívvel elfeledhetett volna a rendező.
Maradna esendő, küszködő, egymással harcoló figuráinak embersége, a fodros-fátylas, kicsinyes „pompájú” ünnepélyek kesernyés groteszfcuma, az utcák, udvarok, osztálytermek, iskolai ama-tőrfilmek nosztalgiája.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 945 átlag: 5.43 |
|
|
|
|