|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz elveszett múltUrbán Mária
Ha a kórházból kijövő asszony férje jóindulatú segítsége ellenére sem tud kigyógyulni amnéziájából, csak nem talál egy tárgyat, színt, hangulatot, amiről önmagára ismerne, a rutinos mozinéző kriminalitásra kezd gyanakodni. Árgus szemmel figyeljük a férjet, hogy vajon mire akarja manipulálni feleségét, akinek viszont szurkolunk, hogy nyerje már vissza az emlékezetét mielőtt még katasztrófa történne.
S miután beálltunk drukkernek az egyik fél mellé, a film kétharmadánál a rendező egyszer -csak kiteríti a kártyáit: nem is krimit csinál! A divatos pszichológiai esetet sokkal nemesebb célra akarja felhasználni: azon töpreng, hogy ki lehet-e radírozni az életünket, s a múlttól megszabadulva „tiszta lappal” újra lehet-e kezdeni? Noha előre sejthető a nemleges válasz, még izgalmas játék is lehetett volna a film, ha a rendező nem véti el az arányokat. Mert Drach saját ötletének csapdájába esett. Alighanem úgy vélte, hogy krimi-álcában könnyebben tudja becsempészni lényegi kérdéseit, de túl sokáig rendezte a krimit, túl sokáig tartotta fönn a sejtelmes, képlékeny, keveset közlő, bizonytalansággal felcsigázó krimi-légkört, amit aztán észbe kapva már hiába igyekezett átfordítani. A néző pedig elvesztette az – egyébként csekély – krimiizgalmat, mert mindaz, amit egy bűntény előkészületeinek hitt, hirtelen jóindulatú cselekedetté minősül át.
Nemcsak a krimi-álcán, saját lényegi témáján sem tudott úrrá lenni Michel Drach, akinek néhány éve bemutatott lírai-nosztalgikus filmjét, A bál hegedűit a hazai néző is kedvvel fogadta. Ebben a művében viszont érdektelenné válik a „lehet-e feledni?” kérdése, mert a krimi titokzatosan keveset közlő módszere és az asszony amnéziája miatt épp arról a bizonyos felejtendő múltról tudunk meg a legkevesebbet. Sem a múlt töredékei (egy banális kettős házasságtörés foszlányait kapjuk), sem a két színész derekas kínlódása a filmvásznon nem győz meg arról, hogy fontos lélektani-emberi konfliktust látunk.
Az egész filmből végül is csak annyi marad meg a néző emlékezetében, hogy bizony egy amnéziás ember rettentően ki van szolgáltatva a környezetének.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1091 átlag: 5.43 |
|
|
|
|