|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégKrakatitArdai Zoltán
Otakar Vávrának, a csehszlovák film „nagy öregjének” ez a regényadaptációja Karel Čapek 1924-ben megjelent könyvéből készült. Egy lírai, játékos pre-scifiből, amely hasonlíthatatlanul jobb mű, mint a filmváltozat, de akik olvasták, azok számára is szórakoztató a Vávra-féle mozgó képregény. Ez nem idézi fel ugyan a Čapek-írás báját és eredeti filozofikumát. Vagyis mit sem tud kezdeni azzal, ami az író mondatszövésében rejlik, ezzel szemben megőrzi a történet feszültségét. Azt a bizonytalan hangulatot, ami abból adódik, hogy a főszereplő mindig veszedelmesen ismeretlen lehetőségek-körülmények között kénytelen cselekedni (egy számunkra stilizáltan lebegő világban), miközben minden meghatározhatónak, földinek is érződik körülötte. Prokop mérnök az ősanyag felfedezésével egyúttal a legszörnyűbb robbanóanyagra lel rá. Elszántan küzd a Gonosz apparátusa ellen – az apparátuson belül –, amely a krakatitot milliók ellen fordíthatná. Éppily fontos azonban tudni Prokop küszködéseiről, hogy közben nő-eszményének üldözését – három különböző nőtípus hatása alatt – sem adja fel a mérnök. A rendező sután, haloványan vázolja ezt a háromszögű erőteret (bár ami a jeges-heves hercegnőt illeti, vannak meggyőző pillanatok), mivel kissé görcsösen összpontosít a regény szűkebb politikai aktualitásaira. A gonoszok a filmben a ma eszelős tőkései; az időbeli honosítás érdekében sok silány dialógus került a čapeki szövegek közé. Lehetetlen szorongani a beiktatott terrorista-jelenet láttán (ebben egyébként a magyar Bálint András a legkönyörtelenebb szereplő), mint ahogy a cseh nyelvű dalt éneklő, drogos hippik „jelenkori” szcénáján is csak derülhetünk. De végül Vávra a neutronrobbanás hatásának megjelenítésével a székhez dermeszti a nézőt, s fantáziaképei helyreállítják a látottak emléket hagyó gondolati-hangulati egységét.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1121 átlag: 5.58 |
|
|
|
|