|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégAz éjszakai utazókGervai András
Ugo Tognazzi rendezését tudományos-fantasztikus filmként hirdetik, valójában azonban a melodramatikus mesében nem sok szerep jut a tudománynak, még kevesebb a fantáziának; az alkotók tegnapi és mai gondjaikat helyezték át a második ezredforduló idejére. A konkrét téma, a probléma nagyon is aktuális, hiszen az öregek helyzetének megnyugtató, humánus rendezése napjainkban többé-kevésbé mindenütt megoldatlan-megoldandó feladat.
Az éjszakai utazók arról szól, hogy a nem is olyan távoli jövőben (Olaszországban?) a 49 éven felülieknek, az „öregeknek” át kell engedniük minden pozíciójukat, elhagyniuk lakásukat, s egy tengerparti luxus „menhelyre” költözniük. De ez is csak átmeneti állomás, mert a gyakorta megrendezendő, kötelező kártya-partik, licitek segítségével a veszteseket, vagyis lassanként mindegyiküket behajózzák a végső úticél, a megsemmisítés felé.
Tognazzi rendezőként – pedig nem elsőfilmes – láthatóan küszködik anyagával, bár mentségére legyen mondva, hogy a megíratlan forgatókönyvbe életet lehelni, a megíratlan szerepeket eljátszatni nem is igen lehetett. (A Film egyébként Umberto Simonettának a közeljövőben magyarul is megjelenő, azonos című regénye alapján készült.) A nézőben nem ébreszt semmilyen gondolatot, hacsak az „öregeket megölik, ugye?” szívszaggató, elrajzolt erkölcsi példázatát nem tekintjük annak.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1580 átlag: 5.44 |
 |
|
|
|
