|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégIsten veled, kicsikém!Farkas András
Isten veled, Georg Büchner, sóhajtja az elcsigázott recenzens Lothar Warneke filmje láttán: téged sem kérdezett meg senki, önnönmagad lehetsz-e? Pedig a XIX. század első harmadának üstököse voltál: a Danton halála, a Woyzeck, a Léonce és Léna írója, mellette az idegélettan tán legifjabb tudósa, a zürichi egyetem magántanára, a Vormärz legkövetkezetesebb demokratája; német forradalmár, ki Marx előtt a tömegek harcában láttad a történelem túlélésének egyetlen esélyét; és persze voltál szerelmes – űzött, üldözött mindenünnen. (S mindez: majdnem gyerekfővel, hisz 23 évesen legyűrt a tífusz... )
E filmben viszont utólag teljesen átpolitizált életed engedelmes tárgya lehetsz csupán: leveleidből kiragadott részletek látszatszerű illusztrációja. Mert amit itt mondasz, ideologikus klapanciák halmaza, nem az eszmélő drámaíró keserű döbbenete; amit teszel, ahogy élsz és meghalsz, nem megrázó tragédia, mert nem történeted hőse vagy, csak az „eszme” szüntelen hordozója. S így – elkerülhetetlenül – unalmas is. A képekben, melyeken megjelensz, nincs élet, mert itt csak a kronológia hiteles; magad s korod lényegéről nem tudunk meg semmit. (Például az 1833-as „frankfurti puccs” eleve elvetélt akciójának vagy a Hesseni Hírmondó – a forradalmi röpirat – bukásának krónikája gyermeteg dilettantizmussal jelenik meg a vásznon.) Olyan vagy e műben, egy egydimenziós forradalmár, s nem az, ami lehettél: félelmes tehetségű, hányatott sorsú, teljes és igaz: ember...
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1645 átlag: 5.46 |
|
|
|
|