|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégGyónás gyilkosság utánKarafiáth Judit
Az Egyesült Államokban 1946 a „mozipénztárak éve”, de 1948 már teljes csőd a szórakoztatóiparban. Mi történt közben? Kitört a családalapítási láz, a háború utáni, társasági örömöket kereső Amerika lehiggadt, és az álmok netovábbja egy takaros kis ház valahol a zöldövezetben. Most születik az a kertvárosban felnövő, első nemzedék, amelyet a legpontosabban talán George Lucas körvonalazott az American Graffitiben. Ez a társadalmi mozgás a háttere annak a történetnek, mely 1948 februárjában indul Los Angelesben, érintve a párhuzamosan erősödő egyház, telekspekuláció és bűnözés szféráit.
Ulu Grosbard, a belga származású amerikai rendező, John Gregory Dunne Igaz gyónások című bestselleréből készített filmet. A könyv nagy érdeklődést váltott ki megjelenése idején, mert témája és stílusa egyaránt hasonlít a Keresztapáéhoz. A Keresztapa filmváltozatának jónéhány jelenete hatott Grosbardra is, és talán az sem véletlen, hogy mindkét főszereplő, Robert De Niro és Robert Duvall, játszott Coppola művében. Hitchcock Meggyónom című filmje ugyancsak ihletőként hatott. Az eredmény mégsem több egy érzelgős módon befejezett átlagos kriminél. Erényeit ott csillogtatja Grosbard, ahol felhasználhatja színházi múltját (több Broadway-siker fűződik a nevéhez, például a Pillantás a hídról és az American Buffalo): a The Times szerint De Niro és Duvall ketrecbe zárt tigrishez hasonlóan játszik. De Niro a mesterének, Lee Strasbergnek a tanácsára vállalta el a mentalitásától távol eső Monsignor szerepét, Duvall pedig a Philip Marlowe-szerű zsaru alakításával még előbbre jutott a kritikusok ranglistáján, az Apokalipszis, most és A nagy Santini sikere után. Kettőjük lenyűgöző szakmai tudása, és a kiváló epizódszereplők teljesítménye végig feledteti a nézővel, hogy tulajdonképpen egy közepes kommerszfilmet lát.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2253 átlag: 5.45 |
 |
|
|
|
