|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
SorozatgyilkosokHitchcock az InternetenÁdám Péter
Hitchcock él, a francia Interneten rejtőzködik.
A mozimániás Internet-hajósok többnyire csak az amerikai vizek felé veszik az irányt. Pedig érdemes francia vizeken is halót vetni, akadnak arrafelé is izgalmas csemegék. Mint például az a Hitchcock-archívum, amely épp nemrégiben nyitotta meg virtuális kapuit.
Persze nem is annyira archívum ez, inkább afféle kegyhely, a rendező életművével kapcsolatos kultikus információk tárháza. Ahol a rajongók – a filmek dokumentációs anyagától interjúrészleteken és filmplakátokon át a szereplőkkel és a kísérőzenével kapcsolatos információkig – úgyszólván mindent megtalálhatnak. Megtekinthető és megrendelhető, mintegy ráadásként, a Párizsi Pénzverő három Hitchcock-emlékplakettje is.
Az igazi Hitchcock-rajongóknak azonban az archívum kincsei talán az érméknél is értékesebbek. A Psychónak szentelt rész lehívható tárgyszói: pénzlopás, motel, ház, pince, zuhanyozó és – melltartó. Ha rákattintunk a zuhanyozó tárgyszóra, megtudjuk, hogy a gyilkosság, amely az egész filmtörténet egyik leghíresebb jelenete, több mint hetven beállításból áll, hogy mindössze negyvenöt másodperc, hogy ennek a negyvenöt másodpercnek Hitchcock hét forgatási napot szentelt, és hogy a zuhanyrózsa alatt dublőz alakította Janet Leigh szerepét (Ám lásd a színésznő visszaemlékezését; a szerk.). A melltartóra kattintsanak rá az utánam jövők.
Az archívum legizgalmasabb szolgáltatása azoknak a rövid filmrészleteknek a gyűjteménye, amelyekben a rendező személyesen jelenik meg a mozivásznon. Bár Hitchcock már korábban is fel-feltűnt a filmjeiben, csak az 1940-es Rebeccától kezdve komponálta bele magát tudatos rendszerességgel a képbe. Most az Interneten újra meg lehet nézni, hogyan száll fel az Idegenek a vonaton ötödik percében nagybőgővel a vonatra, hogyan jön ki az állatkereskedésből két foxterrierrel a Madarak negyedik percében (épp akkor, amikor Tippi Hedren belép oda), és hogyan dajkál egy pufók csecsemőt szálloda halljában a Szakadt függöny negyedik percében, és meg lehet nézni a többi, csalafintábbnál csalafintább megjelenését is, egészen a Mentőcsónakban olvasott újság híres fogyókúra-reklámjáig, amelyen kétszer is szerepel (egyszer kövéren és egyszer lefogyva).
Az összeállításból kiderül, hogy bár Hitchcock szerette magát a film első néhány percében megörökíteni, azért olyan műve is akad, ahol csak a második részben sikerült erre helyet és alkalmat találnia. Ilyen a Forgószél (itt csak a hatvanadik percben tűnik fel az estélyen), ilyen a Hátsó ablak (itt a harmincadik percben jelenik meg a zeneszerző lakásán), és ilyen egyik utolsó felbukkanása a Családi összeesküvésben, ahol negyvenegy percet kell vámi, míg egy üvegajtó mögött végre megpillanthatjuk elmosódott körvonalait.
Az archívum – amely a cardiffi egyetem adatbázisára épül, és amely Pierre Friheux (pierre@ai.alienor.fr), valamint Laurent-Pierre Gilliard (gilliard@rd.lectra.fr és fantáziáját dicséri – még nem teljes (fokozatosan töltik fel adatokkal), de így félkész állapotban is élmény. Van vendégkönyv is. A bejelentkező képernyőtől, amely számlálja a látogatókat, e sorok írója a 02504. sorszámot kapta. (http://hitchcock.alienor.fr)
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1239 átlag: 5.46 |
|
|
|
|