|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA borotvás gyilkosBérczes László
A krimi játék. Ennek a játéknak nélkülözhetetlen eleme az üldözés, a bunyó, a bűntett – többnyire gyilkosság. Bizonyos idő után egykedvű beletörődéssel nézzük ezeket a jeleneteket. Ami azonban igazán foglalkoztat bennünket: ki a gyilkos, hogyan fogják elkapni? Bűntettre persze szükség van, mert különben nem tudnánk játszani. De amit komolyan veszünk, az soha nem a vér, hanem a játék. A tetteknek a játék logikai rendszerén belül van hitelük vagy hitelességük – és ez nem feltétlenül azonos a valóságtükröző hitelességgel vagy hiteltelenséggel.
A borotvás gyilkos című csehszlovák film öszvérműfaj, mely egyesíteni akarja a társadalomábrázolást és a játékot. Lehetséges, hogy ez megoldható, de az eredmények – jelen esetben – azt mutatják, hogy csak didaktikus valóságábrázolásról beszélhetünk, ez pedig érdektelenné teszi magát a játékot is. Pillanatok alatt elkülönülnek jók és rosszak, túlságosan hamar tudjuk, hol keressük a gyilkost.
Az ifjú festőművészt holtan találják a városszéli cigánytelepen. Minden jel arra mutat, hogy a gyilkosságot valamelyik cigány követte el. Csakhogy a parancsnok idejekorán kifejti az eszmei mondanivalót: cigánykérdés létezik, de a régi rend e terhes örökségét, ezt az évszázados problémát rendszerünk meg fogja oldani. A figyelmes nézőnek ennyi elég ahhoz, hogy ne higgyen a felszínes jeleknek. A véres borotva és a meztelen cigánylány még nem bizonyíték. Igen, a tettest csak akkor leljük meg, ha leromboljuk előítéleteink falait. Borotvás gyilkosok „köztünk”, nem cigányok között is lehetnek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1178 átlag: 5.42 |
|
|
|
|