|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégA tiszteletbeli konzulBáron György
„Dr. Eduardo Plarr a Paraná partján álldogált a szerény kikötőben, korlátok és sárga daruk között, s azt a vízszintes füstcsíkot figyelte, amely lomhán terült szét a nyugati égen, a Chaco fölött. Úgy húzódott keresztül az alkony vörös pászmáin, akár egy nemzeti lobogó sávja. Néptelen volt a kikötő, csak a révparancsnokság előtt őrködött egy-egy matróz. Ilyen estéken a tűnő nappali fények és egy-egy ismeretlen növényi illat varázsa gyakran éleszt egyesekben gyermekkori emlékeket s új reményeket, míg másokban az elszalasztott és már-már elfeledett perceket idézi fel.”
Ezzel a leírással kezdődik Graham Greene A tiszteletbeli konzul című regénye, melyet John Mackenzie brit rendező kétségbeesett igyekezettel próbált meg filmvászonra átültetni. Hogy ez enyhén szólva nem sikerült neki, annak oka alighanem az a közkeletű tévedés, mely szerint ilyenkor célszerű a regényből kihüvelyezni annak elmondható történetét, s azt képekben elmesélni. Pedig a regény – és a film – ott kezdődik, ahol a történet végetér: a történet megjelenítésének módjával. A nyugati égen lomhán szétterülő füstcsíkokkal, az alkony vörös pászmáival, a tűnő nappali fények és ismeretlen növényi illatok varázsával. Ennek nyoma sincs a filmben. Helyette egy középszerűen unalmas politikai krimit kapunk valamely dél-amerikai diktatúráról, Costa-Gavras nyomán, ügyetlenül és fantáziátlanul. A rendezőnek mozihősre van szüksége, ezért Greene idősödő, megtört orvosát, ezt az igazán emlékezetes figurát egy divatos új-hollywoodi ifjú amorózóval, Richard Gere-rel játszatja. A személyes dráma így kiiktatódik, helyette a jobb sorsra érdemes Gere vonul és villogtatja fehér fogait a filmvásznon, a mozibajáró hölgyek nagy örömére. Aki azonban „az alkony vörös pászmáit” szeretné látni, bölcsebben teszi, ha Graham Greene könyvét veszi kézbe, s messzire elkerüli a John Mackenzie összeeszkábálta szövegfelmondós filmváltozatát.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1224 átlag: 5.51 |
 |
|
|
|
