|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA Coca-Cola kölyökBársony Éva
A Coca-Cola cég rögtön a film elején hosszú feliratban közli a nézővel, hogy semmi köze ahhoz, ami itt következik. Jó reklámfogás, mindenképpen megdobja az érdeklődóst. A végeredmény az, hogy mire a Vége felirat megjelenik, kiderül, hogy a Coca-Cola cégnek volt igaza. Akár a néző is hozzá tehetné a maga nyilatkozatát. Neki sincs sok köze ahhoz, ami itt történt. Az történt ugyanis, hogy a jugoszláv származású Dusan Makavejev most az amerikai reklám-business paródiájára vette rá magát. Illetve... őszintén szólva nem merném ezt fejvesztés terhe mellett határozottan állítani. Határozottan legfeljebb annyi állítható, hogy Makavejev szórakoztatni akarta a nézőt. Ennek érdekében ausztrál színekben készült filmjében összelapátolt egy csomó dolgot. A másodkézből vett fordulatokat, eszközöket és stílusokat minden belső logika vagy értelem nélkül rakja egymás mellé. Hol az amerikanizált típust megtestesítő Cola Kölyök rovására gúnyolódik, hogy ezzel a cowboy-filmek jellegzetes „magányos hős” típusába is csíphessen egyet-egyet; hol ellenlábasán, egy időtlenné kövült manufaktúra öreg tulajdonosán viccelődve helyez el oldalvágásokat a jellegzetesnek sugallt ausztrál provincializmuson. Miközben mást se tesz, mint halálosan komolyan igazi, lehengerlő” amerikai magányos hősnek mitizálja főszereplőjét, és gyengéd érzelmekkel siratja el a családias munkáltatás emberneműségét. Az egymásnak homlokegyenest ellentmondó tartalmi-hangulati jelenetek következtében szórakoztató helyzetgyakorlatokra hullik a film. Amiből, persze, a kötelező szerelmi szál sem hiányzik. Azt, hogy e szál gabalyítása lehangolóan lapos közhelyekkel történik, Makavejev azzal igyekszik elleplezni, hogy egy szörnyen mókás leányzót (Greta Scacchi) rendel a Coca Kölyök meghódítására. Egy rémesen mókásat. Egy feministába oldott Cilikét. Vagy fordítva. De lehet, hogy ő is csak parodizál valamit. Mondjuk, az olyan filmek hőseit, amelyeknek rendezője vagy féltucat csábító ösvénynek indul neki egyszerre, és aztán egyiken sem jut el sehová.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1554 átlag: 5.42 |
|
|
|
|