|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégNe vedd el tőlem a napot!Nóvé Béla
Aki valaha is megtapasztalhatta, mit jelent Párizsban pénztelen jövevényként az utcákat róni, a bábeli sokaságban ismerős arcokra vadászni, kávéházak, mozik és gyorsbüfék előterében üres gyomorral, árván, egyetlen megváltó találkozásra várni – annak Michel Blanc nagyvárosi pikareszkje jellegzetes alakjaival és helyzeteivel bizonyára eleven élményként fog visszaköszönni. A népszerű rendező és komikus a mai francia vágáns filmköltészet rokonszenves képviselője. Afféle európai Woody Allen: magára írott, maga rendezte szerepeiben egyszerre félszeg, szószátyár és fontoskodó, külseje jelentéktelen, s a nőkkel szemben (csakúgy, mint a manhattani anti-adonisz) valóságosan és képletesen többnyire mindig alul marad. Egy ilyen komikusan esetlen figura mellé természetesen szükség van magabiztos, erős és rendíthetetlen társra, hogy a humoros helyzetek belső kontrasztja és szereposztása teljes legyen. Filmünk két jobb sorsra érdemes clochard-ja, Denis és François közül az utóbbira jut e szerep (Denis-t Michel Blanc, François-t Gerard Lanvin játssza).
Denis és François nem igazi csavargók, csupán pénz, munka, s a nők után loholva kényszerülnek állandó helyváltoztatásra. François zenész – ez az alibi: neki kell munkát, menedzsert találni. Emberüket keresvén így vetődnek Párizsba, ahol kezdetben utcasarkon és aluljáróban „lépnek fel”, garniszállókban hálnak, lopva önkiszolgálókban lakomáznak, majd mindenünnen kikopva, kipofozva, egy színesbőrű nyomortanyán lelnek átmeneti otthonra. Denis telivér néger családanyákkal, François Mathilde-dal, egy szépséges jazztáncos lánnyal kezd liaisont. Ez utóbbin a vagabund komédia kishíján megbicsaklik és melodrámába fordul. Szerencsére Mathildot karrierje Amerikába szólítja, s a néző így nem lehet tanúja románcuk folytatásának. A zárójelenetben csupán azt látja, hogy a két derék francia – ráunva a párizsi alvilágra – immár New Yorkban, a manhattani mulatók környékén kószál. Ha François azóta rátalált Mathilde-ra, ám legyen. De ha Denis (Michel Blanc) valahol belebotlott Woody-ba – nos, ennek még lesz folytatása.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2001 átlag: 5.48 |
|
|
|
|