|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégBiztos halálNagy Zsolt
Leginkább a néző számára. Az ok: két óra tömény unalom, bárgyú és hevenyészve összetákolt, innen-onnan elemelt patentekből építkező zavaros történet, kiszámítható fordulatok, sematikus színészi játék, röviden: egy nagyon rossz film. Ebbe ugyan még senki sem halt bele, de az már elgondolkodtató, hogy miért kényszerül a magyar közönség ilyen filmipari hulladékok fogyasztására, milyen megfontolásból került a mozikba egy ilyen film, amely a maga egzotikus köntösbe bújtatott semmit-mondásában és hiteltelenségében szinte alulmúlhatatlan. Nem tudom, van-e nagyobb szegénységi bizonyítvány egy rendező számára annál, hogy saját nemzeti kultúráját teszi – önkéntelenül – nevetség tárgyává, mégpedig a nyugati kommerszfilm legrosszabb hagyományait szolgaian másolva, tele bosszantó anakronizmussal, minden műfaji szabályt felrúgva. A film olyan könnyedén megy át egy jeleneten belül drámából burleszkbe, musicalbe vagy akciófilmbe, ahogy a kísérőzene összeállítója minden gond nélkül elegyít ragtime-ot, jazz-rockot vagy flamenco-t. Ha az eddigiekből még nem derült volna ki: egy japán(!) filmről van szó. Történeti és szociológiai elemzésekben visszatérő megállapítás, hogy a gyors modernizációs folyamatért a szigetország nagy árat fizetett, saját nemzeti identitását és hagyományait volt kénytelen feláldozni. Ebből a kizárólagos szempontból filmünk valóban hordoz értékeket, a fenti állítást ugyanis félelmetesen igazolja.
Maga a történet egyébként a császárság és a sóguni hatalmi harcok időszakában, a múlt században játszódik, de ennek a történelmi háttérnek az ürügy voltát mi sem bizonyítja jobban, mint a géppisztolyok és a sárkányrepülők szerepeltetése, miközben halkan szól a rock... A gonosz nyugati hódító (BMX) kerékpáros testőrségével együtt lemészároltatik, de az, amit megtestesít – az idegen elemek térhódítása – markánsan ottmaradt Japán mai arculatán, nem utolsó sorban éppen az ehhez hasonló filmekben. Manapság a Nyugat védővámokkal próbál gátat vetni a távol-keleti szigetország gazdasági expanziójának, mi viszont minden esztétikai mércét félretéve, bátran importáljuk a legsilányabb kacatot is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1317 átlag: 5.5 |
|
|
|
|