|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA porCsillag Márton
Jonas Akerlund kliprendező első nagyjátékfilmjének alapötlete porból vétetett, és 100 perc alatt porrá lett. Az egyebek között Madonna, Moby és a Smashing Pumpkins zenei kísérőfilmjeivel sikert aratott svéd szemkápráztató – akinek munkáiból a Titanic Filmfesztivál annak idején külön blokkot állított össze – nem vállalt túl nagy kockázatot, amikor tikkelő szemű spuristákról, azaz az anfetamin-alapú speed élvezőiről készített kisvárosi gyorsfilmet. A Darren Aronofsky által (Rekviem egy álomért) tökélyre fejlesztett drogos villámmontázs és az MTV-generáció napi vizuális betevőjének számító klipes elbeszélőmód konstruktív házasítása a Port könnyen fogyasztható, egyszersmind – a történet banalitásának köszönhetően – könnyen feledhető darabbá teszi. A Wes Anderson Okostojásából ismert Jason Schwartzman eleven elvonási tünetként, jobbnál jobb zenékre pörgi végig a filmet, miközben rosszabbnál rosszabb dílerek és ringyók között cikáz. A főszereplő fehér port színesítendő képbe kerül egy felfújt arcú, nagymenő kémikus (Mickey Rourke), egy szétszórt piti kis nepper (John Leguizamo), egy dramaturgiai szempontból indokolatlanul hosszú időre ágyhoz kötözött didis táncoslány, egy pincsikutyás porhercegnő (Brittany Murphy) és persze a kihagyhatatlan, drogos és korrupt médiahuszár-rendőrök. A Baywatch-epizódok komplexitásával vetélkedő történet során Akerlund még egy társadalmi hirdetésnyi tanulsággal sem szolgál, filmnyelvileg azonban maradéktalanul hű dolgozata témájához, az egyre nagyobb dózisban adagolt vizuális kábítások ugyanis egyre kisebb nézői kielégüléssel járnak. Ettől a filmtől senki sem fog rákapni a porra, egészségmániás honfitársaink pedig nem fognak „Magyar vagyok, nem spurista” trikóban parádézni az utcákon.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1226 átlag: 5.53 |
|
|
|
|