|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégErotikus fantáziaFáber András
A nemzeti karakterről alkotott kollektív képzetek kialakításában fontos szerepük van azoknak a műalkotásoknak, amelyek az országlakosok szerelmi – illetve szexuális – magatartását mutatják be, s ezáltal némiképp formálják is azt. Így minden bizonnyal nemcsak etológiai, hanem társadalmi tudati oka is van, ha egy nemzet fiairól-lányairól elterjed a világban, hogy jó szeretők (előbb-utóbb, mint jó szexuál-soviniszták, ezt maguk is elhiszik). Ez valószínűleg fordítva is áll: G. B. Shaw fullánkos megjegyzése, mely szerint a melegvizes palack a kontinensen elősegíti, a szigetországban viszont helyesíti a nemi életet, felhetőleg nemcsak mint ok is felelős sok angolszász ágybeli kudarcért.
S most itt az ékesszóló cáfolat. A botránykedvelő hírében álló olasz filmrendező, Tinto Brass mesterműve, mely a honi filmcenzúra hivatalos eltöröltetése folytán került el hozzánk, ugyancsak bővelkedvén zaftos jelenetekben (amelyeket azonban mindig párás fények és redőzött leplek között mutat a rafinált kamera), meggyőző hevülettel szemlélteti, hogy még egy fehér angolszász (és minden valószínűség szerint protestáns) házaspár laknadt ereiben is forróbban kezd nyargalni a vér, ha latin partnerrel akad össze – sőt, a férj és a feleség kalandja a hitvesi ölelkezéseket is jótékonyan befolyásolja.
A számos – és változatos – aktus hiteles ható díszletek és kellékek között megy végbe két idősíkon: a második világháború idején, illetve a háború után pár évvel: minden bizonnyal retro-erotiko-soviniszta filmet látunk tehát, melyben a citrommal ízesített osztriga, illetve egy nagylábujj is alkalmasnak bizonyul a szereplők erotikus fantáziájának megindítására. Hírek szerint a film két változatban készült – csak találgathatjuk, hogy ez most melyik a kettő közül: a soft-e, avagy a hard.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1078 átlag: 5.48 |
 |
|
|
|
