|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégPár lépés a mennyországSneé Péter
Míg vérben tocsogunk, hiányoznak a szívünknek kedves történetek, melyek nemcsak gyűlöletre hevítenek, hanem serkentik kíváncsiságunkat, felébresztik szeretetéhségünket, vagy akár sírásra ingerelnek. Ahol nagy a szükség, közel a segítség. Előbb tisztes alkotások kelletik magukat, mint amilyen a Szeress Mexikóban!, azután jönnek a gyönge utánzatok.
Alfonso Araunak elég pénze volt, szerződtetett egy világsztárt is, használható története viszont nem akadt. De sebaj, azért van a filmipar, hogy pótolja, ami hiányzik! Ha egy fia gondolat meg nem környékezi a rendezőt, akkor a műszak varázsol Paradicsomot a gyárudvarra, legföljebb az operatőr szentségel majd, mivel unja a sok szűrőzést, előkézést. Bugyutácska a kínkeservesen összeizzadott sztori? Ugyan, melyikünket érdekelné, amikor kedvenceink emlékezetes szerepkliséiben gyönyörködhetünk. Lám Keanu Reeves milyen daliás amorozó, és Anthony Quinn micsoda eszményi nagyapa! (Jutalomjátékuk bőven kitölti a filmidőt.)
Néhány apró gag szükséges még az egyes nézői szubkultúrák megnyeréséhez: nagymamáknak kis éji balett a kertben, piromániásoknak néhány métermázsa öngyulladó szőlővessző, hogy röpke másfél perc alatt lángba boruljon a húsz hektáros ültetvény, a rejtvényfejtőkről pedig a figyelmetlen stáb gondoskodik – no, mit rontanak el megint? Szőlészeink meglepő újdonságokkal gazdagodnak, a papírgyárak zsebkendőforgalma megnő, egy szó mint száz: értünk szép a világ.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1409 átlag: 4.89 |
|
|
|
|