|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVégelgyengülésZalán Vince
Kira Muratova filmjének egyik, emberekkel zsúfolt metróállomáson játszódó jelenetében hirtelen hányat vágódik valaki. A hullámzó tömegből senki sem siet segítségére. Kikerülik, átlépik, majdhogy le nem tapossák. Később a fal mellé húzkodják. A megérkező hivatalosok csalódottan tapasztalják: alkoholnak nyoma sincs; sorsára hagyják a férfit. A filmben azután kiderül, hogy nemcsak a főszereplő sajátja ez a meg-akadályozhatatlan alvás-kényszer, hanem amerre a kamera csak fordul: iskolában, utcán, házibulin, lakásokban, szinte mindenütt tenyészik ez az alvásba hanyatló fáradtság. A film tere ugyanis a fáradtság glóbusza, méghozzá egy különös fáradtságé. A rendeznőnő, mintha épp a fáradság és a fáradtság megkülönböztetésével kívánná jellemezni a mai szovjet állapotokat. A hősök nem fáradoznak, hanem fáradtak, nem nehéz az életük, hanem egyszerűen reménytelen. Belefáradtak a küzdelembe, hogy mindennapi életük emberi élet legyen. A normális életfeltételek megteremtéséért folytatott küzdelem már felőrölte minden energiájukat. Beletörődtek helyzetükbe. Muratova – a tavalyi berlini fesztiválon is kitüntetett – rendezése pontosan, minden tanári fölény, vagy épp siránkozás nélkül mutatja meg, hogy ez az állapot miként emészti el az emberek közötti szolidaritást. Mert persze a maga módján mindenki próbálkozik: madarakat tart, heppeninget rendez, vagy giccses (emlék) tárgyakat gyűjt stb. de bármi legyen is ez a mód: mind tévút, önérdekű bezárkózás. Senki sem beszélget, mindenki szüntelenül csak a magáét mondja, megállíthatatlanul monologizál. Nincs az a szenvedés, mely visszhangra találna, nincs az a segélykiáltás, melyet bárki is meghallana. Muratova hősei – tanárok, népművelők, naplopók, adminisztrátorok, diákok –, vannak, de nem élnek. Ezért nem is tudhatnak különbséget tenni jó és rossz között. Szinte öntudatlanul teszik ezt is, azt is. A mű eredeti címe: Aszténiás-szindróma. Sok más orosz filmtől eltérően ebben az ogyesszai stúdióban készült filmben nincsen semmi fátumos, vagy a történelmi hagyományokból eredeztetett végzetes kimerültség. A szereplők nem a régmúlt foglyai, hanem elmúlt évtizedek kárvallottjai; nem az emberek, de a társadalom betegsége, hogy stílusosak legyünk: ez az epidemikus aszténia, amely talán még egyetlen szovjet filmben sem mutatta meg igazi arcát olyan kendőzetlenül, mint Kira Muratova filmjében.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2690 átlag: 5.43 |
|
|
|
|