|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1981/január
|
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégChipkatonákHirsch Tibor
Annak éppenséggel ideje volt, hogy egy film végre kinevettesse nemcsak a rettenthetetlen amerikai kommandósokat, hanem mindenféle apróságot, ami mozgóképi kliséként még évtizedekkel ezelőtt hozzájuk rendeltetett. A tökéletes parancsnokot, aki vasfegyelmet követel, de minden katonáját saját fiának tekinti, a keménykötésű férfiak vad humorát, bajtársiasságát, a specialisták szemérmes büszkeségét saját külön szerepükre az akcióban, egyáltalán ezt az egész „action-mission” központú mácsó-univerzumot, melyben „csapásokat adunk és kapunk”, terepszínben és besározott képpel, kopaszon, borostásan, akárhogy.
A kinevettetés tiszteletreméltó küldetése (actionje és missionje) ezúttal gyerekfilmre lett bízva, és a paródiaszempontból hatásos trükk éppen csak annyi benne, hogy a fent említett kliségesztusokat, klisé-pózokat gyerekjátékok – néhány arasznyi magas baba-katonák – produkálják. Az ő hasukban a parányi chip-vezérelt hangszórók addig hajtogatták az életszerűen hangzó katonás közhelyeket, amíg „úgy maradtak”. Vagyis, éppen ellenkezőleg, nem maradtak úgy: beléjük, élettelen játékokba, élet, plusz rosszindulatú intelligencia költözött. Joe Dante filmje csupán annyiról szól, hogy tárgyak és emberek mi mindent tudnak alakítani együtt, a trükk- és effekt-tudomány 1998-as állása szerint, ha összehozzák őket a Nagy Komputer kép-preparációs boszorkánykonyhájában.
El kell ismerni: nem keveset. A baba-kommandós mesét egyébként majdnem ugyanaz a gyerek-közönség fogja nézni, aki az igazi kommandós filmnek is barátja. Ennyiben a Chipkatonák marketing-kísérletként is felfogható: mennyire lesz majd kelendő a Chip-film baba-szereplője a játékboltban, aki, bár eredeti, és nem kicsinyített változat viszont saját magából csinált a filmben bohócot? Mennyire lesz kellendőbb így, mint az a plasztik G. I. Joe, aki ugyanilyen, ugyanekkora, de a hús-vér ős-minta szellemében halálosan komolyan veszi magát...
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1690 átlag: 5.28 |
 |
|
|
|
