|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégLatin vérBori Erzsébet
Miután vagy egy évtizedre megvonták tőlünk az olasz filmeket, üdítő újra találkozni velük. Mintha a nagy Silvio Berlusconi állt volna a háttérben, megorrolt ránk, mert nem vettünk tőle tévét, vagy nem adtunk el neki, ki emlékszik már. A távolság nem szépítette meg a hetvenes évek népszerű zsánerét, a mélyen realista és módfelett alpári olasz vígjátékot. De azóta zenében és filmben is előnyére változott a talján ízlés, már csak a RAI és társai őrzik régi hadállásaikat, mint Európa leggagyibb televíziói.
Az olasz film ma szeretetben és barátságban utazik, a Mediterraneo olasz–görög kézfogója után A latin vérben a spanyolokkal borulnak össze. (Ha jól forgatjuk a személyinket, mi lehetünk a következők.) A színhely Toscana, ódon kisváros Firenze mellett, itten áll a kies tájban az az udvarház, ahol hajdan a hősök dédszülei pergették napjaikat. Ma ízig-vérig modern család lakja, tisztelik a hagyományokat, nyitottak az európai egyesülésre, a húg leszbikus, az öcs enyhén visszamaradt mentálisan. A főhős rokonszenves fiatalember, foglalkozására nézve könyvelő, ő tartja rendben a helyi boltocskák pénztárkönyveit, és türelmesen magyarázza a jövedéki adó és az ÁFA-visszatérítés titkait a nehézfejű kiskereskedőknek. E kedves családhoz keveredik véletlenségből egy este a spanyol flamenco táncosokat szállító busz, a lányok gyönyörűek, a nyelvi nehézségek leküzdhetők, jöhet a szerelem, a félreértés, a bánat és a boldogság.
A latin vér jóízűen meséli el mindezt, nem enged sem az ibuszos képek, sem az ízetlen tréfák csábításának, legfőbb erénye mégis a kisváros jellegzetes figuráinak felvonultatása. Soha rosszabbat.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1134 átlag: 5.47 |
|
|
|
|