|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSzeress, ha tudsz!Bíró László
Hálásnak kell lennünk annak a magyarországi forgalmazónak, amely Gena Rowlands főszereplésével készült filmet mutat be – már csak azt kellene elintézni, hogy Cassavetes is ismét ott legyen. A Zsigmond Vilmos fényképezte Szeress, ha tudsz című filmben öt és fél szerelmi történetnek lehetünk inkább csak fültanúja. Az akciószűk, ámbár jól megírt amerikai románcfilmben a rendező felvázolja a mai nagyvárosi szerelem ismerős típusait. Egy idős házaspár pici veszekedés után elcsitul, a férfiakban csalódott szépasszony ismét próbát tesz, a házasságtörők nem betliznek az ágyban, a mélakóros HIV-pozitív fiú visszatalál az élethez egy lepcses bombával, a viszont már AIDS-es haldokló fiú anyai szerelmet ébreszt, a magányos kocsmatöltelék pedig a többi krimólegyet szédíti bizarr sztorijaival – a szerelemről.
Minden és mindenki erről beszél. A film egyik kulcsmondata így hangzik: a szerelemről beszélni olyan, mint építészetre táncolni. Ugyanakkor a rendező mintha csak be akarná bizonyítani, hogy a kommunikáció, az egymással való beszéd a legfontosabb. Az amerikai kultúra bünteti azokat, akik nem tudják érzelmeiket és élményeiket szavak formájába önteni, hanem mindenféle ezoterikus megnyilvánulásokkal, mint sírás, bezárkózás próbálkoznak. Sajnálatos, hogy a szerelemről való sok beszéd közepette pont a lényeg vész el, s a túlpartra már csak kitűnően megformált mondatok, illetve jó színészi alakítások (a Rowlands–Connery páros kiváló) jutnak át. A szkeccsfilmes technikát feloldó utolsó jelenet még azt a nagylelkű feltételezést is ellehetetleníti, mely szerint a rendező zseni, s tán önmaga ellenében készített filmet. Nem: Willard Carrol inkább Frank Zappa, Laurie Anderson vagy Thelonius Monk – állítólag a szerelem/építészet mondat nekik tulajdonítható – ellenében nyúlt kamerához, immár harmadízben áldozva a mainstream oltárán.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 914 átlag: 5.49 |
|
|
|
|