|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA hálószobábanNevelős Zoltán
Ha egy színész rendezésre adja a fejét, általában különösen nagy figyelmet fordít a szereposztásra, a színészi játékra, és ekkor (legtöbbször joggal) a kritikák az alakításokat illetik dicsérő szavakkal. Todd Field tapasztalt színművész – a Tágra zárt szemek zongoristájaként emlékezhetünk rá –, rendezőként ez az első nagyjátékfilmje. Főszereplőinek döbbenetes alakításai mellett azonban Field egyéb értékeket is fel tud vonultatni művében.
Sissy Spacek és Tom Wilkinson egy középkorú házaspárt alakítanak, 20 éves fiúk egy kétgyermekes fiatalasszonnyal jár, aki még nem vált el brutális férjétől. Az érzelmileg hitelesen és érzékenyen ábrázolt, bár helyenként túlpszichologizáló dráma váratlanul tragikus fordulatot vesz, a végére pedig még bűnügyi izgalmakat is tartogat. Field legfigyelemreméltóbb fogása az, hogy az érzelmi csúcspontokat kihagyja: a felvezetés után lassú leblende, aztán a következményekkel folytatja, és mivel a kihagyott részt a néző saját képzeletével tökéletesen kiegészítheti, ez az eljárás hallatlan erőt kölcsönöz a filmnek. Egyedül a halál rövid, de annál közelibb és naturálisabb ábrázolásánál tett – vitatható sikerrel – kivételt.
A történet alapjául az új-angliai középosztály érzelmi elemzőjeként ismert Andre Dubus regénye szolgált. A film az ő szelleméhez híven realista képet fest a rákhalász kisváros lakóiról, és bár a pisztolyok kétszeri megszólaltatása erősen leegyszerűsíti a képletet, az erőszak efféle megnyilvánulását is az ábrázolt kultúra részének kell tekintenünk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 621 átlag: 5.49 |
|
|
|
|