|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSírhely kilátássalHideg János
A walesi Wrottin Powys nevű kisvárosban – a walesies írásmódot lehántva a „Rot in Peace” („Rohadj békében”) szójátékot kapjuk – játszódó fekete komédia bővelkedik morbid elemekben (műhalál, hullamaszkírozás, áltemetés, szellemjárás), ám aki a Sekély sírhanthoz hasonló kegyetlen morális drámát, mai Bűn és bűnhődést vár az (így vagy úgy) csalódni fog. Igaz, ebben a történetben is megesik némi bűn: a tanácsos úr pofátlanul csalja naiv nejét, amiért meg is bűnhődik, ám mindezt egy A miniszter félrelép, na jó, Lottózsonglőrök típusú könnyed vígjáték keretein belül teszi – az előbbi alkotásnál árnyaltabb, az utóbbinál laposabb humorral.
Az 50-es Boris Plotz temetkezési vállalkozó magányos hétköznapjait két esemény borítja fel: kamaszkori szerelme, a tanácsosné, anyóstemetést rendel nála, miközben ügyfeleit az agresszív és ízléstelen konkurencia igyekszik egyet-fizet-kettőt-kap típusú temetésekkel és egyéb trükkökkel elcsábítani. A hamu alatt felizzik némi parázs és az elhanyagolt asszony már-már engedne Boris csábításának, ám válni nem mer, így kerül előtérbe egy műtemetés hamvában holt ötlete, és persze az ebből származó bonyodalmak.
A sztárparádét felvonultató színészgárda „hozza” a vígjátékot, bár a reménytelenül egydimenziós figurák korlátozott lehetőséget kínálnak a kibontakozásra. A sokáig kényszerpályáján mozgó, valószínűtlen cselekmény komótosan jut el az igazán börleszkszerű komédiáig, ám ekkor tartogat néhány valóban kacagtató pillanatot. Végül mindenki megkapja, amit érdemel, egyedül Wrottin Powys képzeletbeli lakóit sajnálhatjuk, akiknek vélhetőleg nem marad más, mint a Star Trek stílusú „innovatív” temetés. De hát legyen ez az ő bajuk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1032 átlag: 5.46 |
|
|
|
|