|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz amerikai elnökTakács Ferenc
Az ilyen történeteket – regényben – színpadon – filmvásznon – valamikor régen limonádénak nevezték: valami nagyrafújt érzelmi álprobléma körül komikus bonyodalmak támadnak, egy időre veszélybe kerül a főszereplők boldogsága, de a végén minden rendbe jön. A jellegzetes limonádé-téma ezúttal „a király is ember, érző, szerelmes férfi, akinek joga van a boldogsághoz” séma áramvonalasított változata. A ruritán vagy bergengóc király szerepét itt egy másik mesebeli fixura, az Amerikai Egyesült Államok elnöke játssza el. A fiatalon megözvegyült, kislányát nevelő államfő beleszeret egy környezetvédelmi aktivistába, viszonyuk mindenféle komikus protokolláris főfájásokat okoz az elnök környezetének, majd felrémlik a zátonyrafutás veszélye, mivel az elnök – bár szíve szerint a környezetvédelemnek adná a törvényhozásbeli elsőbbséget – taktikázni, megalkudni, azaz politizálni kénytelen, a hivatal mintha legyűrné benne az embert. Végül persze minden rendbe jön, az elnök látványos kiállással tesz hitet liberális elvei és progresszív kormányzati szándékai mellett, mire a környezetvédelmi lobbista boldogan hullik ismét a karjaiba.
Ezt a tökéletesen közhelyes mesét játsszák el végülis igen kellemesen a sztárszereplők. De a film készítői nem érik be ennyivel, úgy gondolják, hogy megbír ez a séma még egy-két fontos és érdekes dolgot. Az egyik ezek közül a „kukucska-effektus”: a film – afféle ismeretterjesztő kultúrfilm módjára-hiteles, vagy legalábbis hitelesnek látszó képet ad a Fehér Ház és az amerikai elnök mindennapjairól, mintegy bizalmas közelségbe hozza a nézőhöz ezt az életet. A másik elem aktuális politikai célzás: a filmbeli elnök demokrata, a törvényhozásban viszont a republikánusok vannak többségben, akik minden eszközzel keresztbe tesznek az elnöknek, sőt, szerelmi viszonyát és barátnőjének baloldali, zászlóégető múltját kihasználva egyenesen a megbuktatására törnek. Gondolom, nem kell részletezni az „áthallásokat”: limonádénk egyben demokrata és Clinton-párti reklámfilm is.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1575 átlag: 5.43 |
|
|
|
|