|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégNem félekKovács Marcell
A bugyiban matató tinihorror kötelező frivolságával szemben a gyermekkor rémségeit bemutató filmeket mindig szomorú pátosz hatja át. A gyermeki tisztaság elvesztéséről mesélő történetek egyszerre siratják és sírják vissza a felnőttek korrupt világáról mit sem sejtő naiv ártatlanságot. Nem kevés kockázatot rejt a műfaj, a csillogó szemű, gyanútlan szereplők könnyen áldozatul eshetnek az érzelmek ábrázolásában túlzott mohóságra hajlamos filmkészítői buzgalomnak.
Gabriele Salvatores izgalmasan induló filmjében a veszély fogalmát még alig ismerő, ám annál kíváncsibb Michele játék közben egy közeli tanyán letakart gödörre bukkan, és a gödör mélyén mozgásra lesz figyelmes. A horrort ígérő bevezetésből azután társadalmi drámába oltott thriller kerekedik, az olasz hagyományoknak megfelelően erős hangsúllyal a sanyarú családi körülményeken. A kilátástalan dél-olasz valóság érzékletes képe apró, de beszédes részletekből rajzolódik ki, miközben szinte megvakítja a szemet a szikrázó napfényben fürdő tájak csodálatos látványa. Malick és Kiarostami végtelen mezőit járja a fülledt melegtől kába kamera, és A vadász éjszakája mintájára egy-egy csendesen figyelő állat álomszerű közelijén pihen meg rendre útközben.
A szokatlan környezet és annak meseszép bemutatása teszi Salvatores filmjét emlékezetessé. A titokzatos indulás után egyre kiszámíthatóbb irányt vesz a történet, a sejtelmes mese világába mind jobban betolakodik a realitás. A kerek szemekkel bámuló néző kezét félidőben megragadja a rendező, és egy másik filmet kezd neki vetíteni, amely már osztályellentétekről, megélhetési bűnözésről szól, és nem a legügyesebb akciófilmes eszközökkel. Végül pedig egy olyan meglepő és szájbarágós befejezést mutat, ami nélkül mindketten jobban jártak volna.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1466 átlag: 5.4 |
|
|
|
|