|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégLebegésKöves Gábor
Szemrevaló film a Lebegés, ritka szépen bevilágított mozi. Szépek a kültelki éjszakában őrt álló utcalámpák, a fénykörükben aláereszkedő hópelyhek, a félig megvilágított, félig sötétségbe vesző arcok, a távoli fények és az ablaküvegek visszatükröződései. Minden nyomorúsága dacára igen jó lenne belépni ebbe a világba, jó érzéssel lehetne részt vállalni a börtönből frissen szabadult, bűnéért vezeklő Manuel történetében, csakhogy nem lehet. Nem lehet, mert példázat van csupán, melynek képei, a maguk becsapós esztétikumával megtévesztők. Ez itt a megváltást keresők skanzenje, egy szépen rendben tartott kiállítás emberforma makettekkel. Manuel egy kamaszkori rablás alkalmával embert ölt, huszonhárom évet húzott le büntetésként, s ha rajta múlna, még huszonhármat letöltene, de jó magaviseletéért kiengedik. Manuel a börtönben megismerte a megváltás öt fokozatát – narrátorként nem is egyszer elsorolja mind az ötöt –, s bár tudja, ő legfeljebb csak az első kettőig juthat, mégis visszatér az egykori bűntett helyszínére. A sűrű hóesésben és térdig erő latyakban mindenki ugyanarra hajt, mint Manuel: egy csapat megbocsátásra érdemes elveszett lélek verődik össze a történet előrehaladtával, hogy a film végére mindenki rátalálhasson arra, akivel jót cselekedhet. Manuel a film elején még szembemegy a metróból kiáramló embertömeggel, a végére azonban már együtt, egy irányba sodródik embertársaival, s mielőtt végleg kimetrózna a kamera látószögéből, búcsút inthet bűnös múltjának is. Látszik, a készítők tudták, hogyan rendezzenek be egy lakást, és milyen szögből fényképezzenek egy utcarészletet ahhoz, hogy elvigyenek a kívánt miliőbe, de arról fogalmuk sem volt, kikkel, hogyan népesítsék be az így teremtett tereket. A Lebegés szobabelsői és városképei eljutnak az igazságig, élettörténetei azonban elvesznek a hangulatos hóesésben.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1445 átlag: 5.36 |
|
|
|
|