|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégMeglesni és megszeretniHungler Tímea
A vidéki tanító néni és az Amerikába szakadt, valamikor nagyon szakadt, ma már csak eperallergiás francia vendéglős románca súlyos érdekeket sért. Legalább is az ex-szeretőkét. A tanító néni volt kedvese, a csillagász el is határozza, elutazik New Yorkba, hogy a helyszínen győződhessen meg a szomorú valóról. Leselkedő-hajlamát kielégítendő egy, a gerlepáréval szomszédos romos épületben ver tanyát, nagyteljesítményű távcsöveket szerel fel, a képet egy másik prizmával megtöri, majd az egészet a meszelt falra vetíti. Íme, a házi mozi.
A technikai forradalom a másik megcsalt szerető személyével tör be az életébe, a hölgy ugyanis úgy dönt, bemikrofonozza a galambdúcot; így operatőrünk egy hangmérnökkel lesz gazdagabb, mi pedig egy illúzióval szegényebbek, hiszen, ha csak metaforikusan is, de látható, hogy miként és főleg miért lett a némafilmből hangos.
Az exek lelkes közönsége is a valóság talajából táplálkozó dokumentum-jellegű műalkotásnak, becsvágyuk azonban határtalannak bizonyul, valóságos filmoligarchiára törnek; rendezői, mi több, forgatókönyvírói álmokat dédelgetnek. Bosszúszomjukat enyhítendő a turbékoló gerléket teljes anyagi és erkölcsi romlásba döntik, sőt a vendéglős megunt kedvese (Meg Ryan) van olyan kardos, hogy a fizikai erőszaktól sem riad vissza: el is megy a zöldségeshez epret vásárolni…
Ha ez eddig nem derült volna ki, filmünket nem kell túlzottan komolyan venni; love story alapokon nyugvó helyes kis vígjátékocska, melyben végül is mindenki meg- és kikapja a magáét, arra pedig egyenesen kiváló, hogy a hőseinkéhez hasonló cipőben járó néző békés úton vezesse le az agresszióját.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1987 átlag: 5.46 |
|
|
|
|