|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDSzórakozott szomszédokVarga Zoltán
Neighbors – amerikai, 1981. Rendezte: John G. Avildsen. Szereplők: John Belushi, Kathryn Walker, Dan Aykroyd. Forgalmazó: Sony. 92 perc. John Belushi és Dan Aykroyd komikus párosának harmadik, egyben utolsó közös filmje a Szórakozott szomszédok. Spielberg balul elsült túlméretezett tréfájában, a Meztelenek és bolondokban a két nevettető seregnyi karakter között tűnt fel; kultuszmozijuk viszont, a Saturday Night Live számára kitalált zenész-komikus duót filmvászonra katapultáló Blues Brothers beírta Belushi és Aykroyd nevét a mozgókép nagy bohócpárosai közé. Belushi időközben más filmekben is – kivált John Landis hatalmas sikerű Party zónájában – olyan imázst alapozott meg, amelytől tudatosan próbált szabadulni a Szórakozott szomszédokkal. Hogy törekvései nem érhettek be, az nem a film rossz fogadtatásával magyarázható: néhány hónappal a premier után Belushi kábítószer-túladagolásban meghalt – mindössze harminchárom évesen. A Szórakozott szomszédok az ellentétes habitusú figurák összecsiszolódásának örökzöld vígjátéki felállását variálja: a csendes, pipogya családfő közvetlen közelébe infantilis, élvhajhász új lakók költöznek, akik felforgatják az unalmas, de nyugodt kertvárosi mindennapokat. A film első számú – és egyetlen – igazi különlegessége az a gimmick (közönségtoborzó trükk), hogy Belushi és Aykroyd megcserélték a nekik szánt eredeti szerepeket. Ezzel kívánták felülírni a róluk kialakult képet: míg Belushi az alkatához jobban illő vulgáris karakterek, mindenekelőtt a Party zóna emblematikus Blutojának inverzét formálja meg a túlontúl visszafogott Earl szerepében, addig Vic bőrébe bújva Aykroyd először alakít vad figurát, akinek öltözködése és megjelenése (kiszőkített haja, kék kontaktlencséje) is élesen eltér megszokott fizimiskájától. Nem a két színészen múlott, hogy a Szórakozott szomszédok ezen az ideig-óráig valóban figyelemre méltó szerepcserén kívül vajmi kevés leleményt mutat fel. Részben a bizonytalan hangnemmel magyarázható, hogy a helyzet- és jellemkomikum kiaknázása végig mintha takaréklángon égne: se nem elég elborult, se nem elég rafinált az intrikák és félreértések bonyolítása, a számtalanszor kínálkozó fekete humor csak néhány alkalommal működik (mint a ház mögötti futóhomokhoz kötődő jelenetekben). Ugyancsak csökkenti a film vonzerejét, hogy a női szereplők közül egyedül Vic nejének, a rámenős Ramonának van súlya a cselekményben, Earl feleségének és lányának jelenléte szinte elhanyagolható. A rendezői feladatokkal azt a John G. Avildsent bízta meg a Columbia stúdió, akit nagyszerű férfimelodrámák – a közismert Rocky és a sajnos kissé elfeledett Mentsd meg a tigrist! – tettek nevezetessé; a Szórakozott szomszédokkal azonban vitathatatlan tanújelét adta annak, hogy a komikus időzítéshez, a vígjátékhoz illő ritmus kialakításához egyáltalán nem értett. Bill Conti muzsikája is a felemás mozzanatok sorába illik: vezérmotívumait mintha egyenesen az ötvenes évek Bolondos dallamok-rajzfilmjeiből importálták volna. Extrák: Semmi.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|