KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Díszvendég

Huber Zoltán

Guest of Honour – kanadai, 2019. Rendezte és írta: Atom Egoyan. Kép: Paul Sarossy. Zene: Mychael Danna. Szereplők: David Thewlis (Jim), Luke Wilson (Greg atya), Laysla De Oliveira (Veronica), Rossif Sutherland (Mike). Gyártó: Telefilm Canada / Ego Films Arts / The Film Farm. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 105 perc.

 

Atom Egoyan, a torontói újhullám leghíresebb alakja továbbra sem talál vissza az egykori sikerek alkotói ősforrásához. A Díszvendég többszörösen terhelt apa-lány kapcsolat köré szőtt thriller-melodrámája tételesen felvonultatja ugyan Egoyan jellegzetes szerzői kézjegyeit, de a vágyott midcult műfaji hibrid helyett mesterkélt torzó született. A több szálon futó, térben és időben szabadon ugráló elbeszélői szerkezet az emlékezés asszociatív természetét, a traumát elfojtó psziché klasszikus freudi modelljét próbálná megragadni, kevés sikerrel. A karakterek nem elég életszerűek, az általuk hozott döntések nem eléggé felkavaróak, a fokozatosan felszínre bukkanó gyengeségek és bűnök egyre kevésbé érdekfeszítőek.

A mentális labirintus izgalmas feltérképezése helyett frusztráltan bolyongunk a kanadai köjálos apa és az épp börtönben csücsülő kórusvezető lány rideg fényekben fürdő múltjában. Egoyan a thriller módszereit követve ráérősen csepegteti az információkat, ám kellő drámai hajtóanyag híján az egzisztencialista nyomozás zavaros érdektelenségbe fullad. A gyakran visszaemlékezéseken belül is visszaemlékező, számos bizarr motívumot és sehová nem vezető mellékszálat összepasszírozó történet olyan hatást kelt, mintha egy Jonathan Frazer tablóit idéző hatalmas családregényből erőszakkal nyestek volna le egy darabot, vészesen megbontva az eredeti arányokat. Itt azonban szó sincs elhibázott adaptációról, Egoyan maga írta a túlgondolt, egyensúlyi zavarokban szenvedő forgatókönyvet. A színészek ellenben minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy életre keltsék a kissé mesterkélt figurákat. Különösen az angol David Thewlis izgalmas a tisztaságmániás, szigorú ellenőr szerepében. A színész eszköztelen játéka és jellegzetes beszédmodora feledteti a karakter közhelyességét. Nem rajta múlik, hogy a film végül összeroskad a saját súlya alatt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/04 56-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14506