KERESÉS

ARCHÍVUM/TARTALOM

LAPOZÓ

Év

1981/január

FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez

DVD

Isten hozott Marwenben

Kovács Patrik

Welcome to Marwen – amerikai, 2018. Rendezte: Robert Zemeckis. Szereplők: Steve Carell, Leslie Mann, Merritt Wever. Forgalmazó: Pro Video. 116 perc.

Hajdani ragyogása ugyan megfakult, Robert Zemeckis olykor még ma is régi presztízsfilmjeit idéző színvonalon dolgozik. A rendező legújabb mozija, az Isten hozott Marwenben – noha az ítészek ízekre szedték, a nézők vak közönnyel viszonyultak hozzá – számos erényt rejt magában. Mark Hogancamp (Steve Carell), a múltbéli veszteségei elől a fantázia birodalmába menekülő művész az önterápia felettébb szórakoztató módját választja: jelmezes babák és korhű makettek segítségével játssza újra a második világháború eseményeit, önmagát egy nácivadász szuperkatona bőrébe képzelve. Az állóvizet azonban alaposan felkavarja az új, cserfes szomszédasszony, Nicol (Leslie Mann), aki gyengéd érzelmeket érlel hősünk szívében, s ha mindez nem lenne elég, Marknak lassan le kell számolnia múltbéli démonjaival is.

Hatáseszközeiben és filmnyelvében egyaránt konzervatív, a kilencvenes dekád gazdag kiállítású, míves giccseire emlékeztető tragikomédia pereg a szemünk előtt. Ez pedig akkor is tiszteletre méltó fegyvertény, ha Zemeckis a kései felnőtté válás és a poszttraumás stresszel való szembenézés alaptémáját csupán ürügyként használja, hogy kiélhesse a rá oly jellemző merész és ötletgazdag stílustörekvéseket. A Marwen az élőszereplős és az animációs forma szerves egységére törekszik, és ha e cél nem is teljesül maradéktalanul (utóbbi inkább ballasztként nehezedik a végjátékra), a markáns látványvilág, a pergő akciójelenetek bőségesen kárpótolnak a szerkezeti gyermekbetegségekért. Carell pazar alakítást nyújt a főszerepben, és miközben a szemfüles néző előtt filmtörténeti előképek egész sora (Barátom, Harvey, Forrest Gump, Plasztik szerelem) dereng fel, e lassan mélyülő, minden kiszámíthatósága és szirupossága ellenére is szerethető erkölcsi tanmese valóban visszacsempészi szívünkbe a kilencvenes éveket.

Extrák: Kimaradt jelenetek és kisfilmek Marwenről és a rendezőről.