|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziAladdinBenke Attila
Aladdin – amerikai, 2019. Rendezte: Guy Ritchie.
Forgatókönyv: Guy Ritchie és John August. Kép: Alan Stewart. Zene: Alan Menken.
Szereplők: Mena Massoud (Aladdin), Naomi Scott (Jázmin), Will Smith (Dzsinn),
Marwan Kenzari (Dzsafar), Navid Negahban (a szultán). Gyártó: Walt Disney
Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 128 perc.
A Marvel- és Star Wars-filmáradat sűrűjében a Disney
igyekszik hű maradni eredeti profiljához többek között klasszikus rajzfilmjei
élőszereplős változatainak elkészítésével. Az eddig nem túl jól sikerült
feldolgozásokhoz (A szépség és a szörnyeteg, Dumbo) csatlakozott
idén Guy Ritchie Aladdinja is. Az 1992-es rajzfilm összességében jó
irányba változott az ezeregyéjszakás alapanyaghoz (Alá ad-Dín és a bűvös lámpa) képest, például a mesét túlbonyolító
csodagyűrűt és a benne lakó másik dzsinnt is elhagyta. Ritchie műve – A szépség és a szörnyeteghez hasonlóan
– kevesebb sikerrel próbálja aktualizálni és átpolitizálni animációs elődjét.
Az 1992-es rajzfilmben is harcias Jázmint Ritchie remake-je felvilágosult,
feminista hercegnőként mutatja be, aki musicaljeleneteiben is arról énekel,
hogy elege van a férfiak írta törvényekből és a történelemből – a címszereplő
azonban passzív és erőtlen antihőssé vált mellette. Ugyanakkor a Disney
görcsösen ragaszkodott a történet alapjaihoz, így két szék közé esett: míg a
céltudatosabb Jázmin a játékidő nagy részében a palotában kénytelen rostokolni,
a sodródó Aladdin csupán átbukdácsol a cselekmény sivatagán. Ráadásul a
halovány szultán és a sablonos Dzsafar sem teszik izgalmasabbá a filmet –
csupán a Dzsinnt túljátszó Will Smith menti a menthetőt: Robin Williams-hez
hasonló lelkesedéssel formálja meg a csodalámpa poéngyáros szellemét. Az Aladdin
látványvilágára és zenéire nem lehet panasz, a Jázmint alakító Naomi Scott
katartikus „Speechless” című magánszáma zenei és filmnyelvi szempontból is
egyértelműen a film csúcspontja. Persze a hagyományos rajzfilm erejét
demonstrálja, hogy az 1992-es Aladdin még mindig sokkal dinamikusabb és
élettel telibb a játékfiguráknak ható CGI-karakterekkel telepakolt friss
feldolgozáshoz képest.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|