|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
DVDA kokainkölyökGéczi Zoltán
White Boy Rick–
amerikai, 2018. Rendezte: Yann Demange. Szereplők: Matthew McConaughey, Piper Laurie,
Jennifer Jason
Leigh. Forgalmazó: Sony. 107 perc.
Kevés kriminológiai
statisztika létezik az Egyesült Államokban, amelyet ne Detroit vezetett volna a
dögletes hanyatlás által uralt 1980-as években. A sajtó nem fukarkodott a
kifejező jelzőkkel: gyilkosok és gyújtogatók fővárosának, a crack-járvány
epicentrumának, Amerika legveszélyesebb településének nevezte – évente
hatszáznál is több emberölést követtek el, az Ördög éjszakáján rendezett
gyújtogatási hullám során pedig menetrendszerűen 700-800 ház égett porig.
Címszereplőnk, Rick Wershe Jr. a fentiek közül a kábítószerbizniszben
rendelkezett jelentős érdekeltségekkel; az apa és fia által futtatott családi
vállalkozás eredetileg illegális lőfegyverekkel és házilag barkácsolt
hangtompítókkal üzletelt, de az FBI ügynökeinek nyomására a mindössze 14 éves
srác a profilváltás mellett döntött, hogy beépített informátorként támogassa a
szövetségiek munkáját. Az együttműködés mindkét fél számára kielégítő eredményt
hozott, de a kritikus pillanatokban az iroda rendre cserbenhagyta a fiút, akit
kis híján megöltek, majd a bűnüldözésben nyújtott segítsége elismeréseképpen
életfogytig tartó börtönbüntetésre ítéltek – amiből 30 évet kényszerült leülni,
mint Michigan állam legfiatalabb, nem erőszakos bűncselekményért elítélt
bűnözője.
Vászonra kívánkozó,
súlyos történet, bőven van benne nyersanyag, Yann Demange, a Franciaországból áttelepült
rendező pedig érzi az ilyesféle amerikai bűndrámát, amint azt a Top Boy (2011) című sorozattal is
bizonyította. Munkáját ezúttal egy Oscar-díjas (Matthew McConaughey) és három
Oscar-jelölt színész (Piper Laurie, Bruce Dern, Jennifer Jason
Leigh) mellett régi alkotótársa, Tat Radcliffe operatőr támogatta,
így Demange, akár egy bölcs karmester, tapintatosan vonulhatott háttérbe,
hagyva érvényesülni a nagyszerű színészgárdát és a remek kameramant, aki
kiváltképpen az éjszakai külső felvételeknél brillírozott. A nagy blockbusterek
mellett független drámákat (Mielőtt
meghaltam, Mud) is örvendetes
hajlandósággal vállaló McConaughey ez alkalommal is lenyűgöző, az ifjú Richie
Merritt pedig élete első főszerepében többé-kevésbé képes lépést tartani vele,
ami legalábbis tiszteletet ébresztő szakmai teljesítmény. A filmből azonban
sajnálatra méltóan hiányzik az igazi dramaturgiai erő, illetve a dolgok mélyére
hatolás szándéka; a rendező Rick alakjára fókuszál, de a karakter nélkülözi a
karizmát és a dimenziókat, a történet bűnügyi és társadalmi vetületei mindvégig
kibontatlanul maradnak, ahogy a Ronald Reagan által meghirdetett „War On Drugs”
politikai doktrína széleskörű pusztító hatása sem kerül bemutatásra. Nagy kár,
hogy nem sikerült eldönteni, hogy krimi vagy melodráma forog éppen, és az
egyébiránt biztos kezű direktor ez irányú tanácstalansága miatt elvész a mozi
identitása – így legfőképpen a színészek miatt érdemes felvenni a megtekintendő
filmek listájára.
Extrák: Kimaradt jelenetek,
werk és két kisfilm.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|