|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziA szavak erejeFekete Tamás
Sometimes
Always Never – amerikai, 2018. Rendezte: Carl Hunter. Írta: Frank Cottrell
Boyce. Kép: Richard Stoddard. Zene: Edwyn Collins és Sean Read. Szereplők: Bill
Nighy (Alan), Sam Riley (Peter), Alice Lowe (Sue), Jenny Agutter (Margaret),
Tim McInnerny (Arthur). Gyártó: Hurrican Films / Goldfinch Studios. Forgalmazó:
Cirko Film. Feliratos. 91 perc.
A
mogorva, önmagának való és mindenkitől elidegenedett apa és felnőtt, családos
fia útnak indul, hogy felkutassák a fiú eltűnt testvérét. Az így kezdődő
történetek általában nem sok meglepetést tartogatnak, nem csupán felépítésük,
de végkimenetelük is megjósolható – noha A
szavak erejében is jócskán akad kiszámítható pillanat, legalább annyi
váratlan fordulattal is megajándékoz minket. A forgatókönyvet író Frank
Cottrell Boyce eddigi munkáiban előszeretettel ábrázolt való életből vett, a
művészi önkifejezésük és kiteljesedésük révén végül személyes és családi
tragédiákat okozó alakokat. A Hillary és
Jackie zenész nővérpárosa, a Viszlát,
Christopher Robin Milnéje, vagy a Michael Winterbottom által rendezett Non-stop party arcok és a Bikatöke hőseinek életében végül
mindannyiszor megjelenik a fájdalom és a veszteség, miután valami igazán
jelentőset hoznak létre. Az A szavak
ereje főhőse pár lépéssel mögöttük jár: hétköznapi ember, aki művészi
álmokat nem dédelget, ám ő is teljességgel alárendeli magát egy tevékenységnek.
A scrabble-ben és ennek minél
tökéletesebbre csiszolt játékmódjában találja meg az élet értelmét, és egyben a
kulcsot mindenhez – így eltűnt fiához is a szókirakó segítségével vél utat
találni.
Boyce
leágazásokkal teli és váratlan irányokba építkező forgatókönyvét az első
játékfilmjével jelentkező Carl Hunter vitte vászonra. Képi világa Wes Andersont
idéző játékossággal teli és elidegenített, miközben előszeretettel választja el
egymástól szereplőit, és zárja scrabble-betűt idéző négyzetes keretbe, hogy
ezek a kis építőkockák egymás mellé kerülve végül mégis összeálljanak egy
jelentéssel bíró, személyes állítássá.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|