|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziDermesztő hajszaVarró Attila
Cold Pursuit – amerikai, 2019. Rendezte: Hans Petter Moland.
Írta: Frank Baldwin. Kép: Philip Øgaard. Zene: George Fenton. Szereplők: Liam Neeson (Nels),
Emmy Rossum (Kim), Tom Bateman (Viking), Laura Dern (Grace), William Forsythe
(Wingman). Gyártó: Summit Entertainment / StudioCanal. Forgalmazó: Freeman
Film. Feliratos. 118 perc.
Semmi sem perdöntőbb
bizonyíték arra, hogy egy sikeres zsánerdarab rendezője egyéni látásmódú,
gondolatgazdag szerzői rendező (Hitchcock, Haneke, Mann) vagy inkább
invenciózus mesterember (Sluizer, Campbell), netán szimpla mázlista (Shimizu,
Poiret), mint egy álomgyári ön-remake. Nem csupán az állhatatos önazonosság
nagyipari próbája, de azt is megmutatja, mennyire képes az alkotó megújulni és
termékeny párkapcsolatba lépni egy másik kultúrával. A norvég Hans Petter
Moland a 2014-es Az eltűnés sorrendjében
hollywoodi újrarendezésével mondhatni jelesre vizsgázott – a Dermesztő hajsza nem jobb vagy rosszabb az alapfilmnél, annál sokkal több: miközben jóformán
beállításról beállításra követi az alapművet, változtatásaival egy másik alkotást hozott létre.
A havas Colorado
konkurens drogmaffiáinak kényes hatalmi egyensúlyát ártatlanul meggyilkolt
fiáért véres bosszúsorozattal felborító hallgatag hókotró-sofőr (egyben az Év
Polgára kisvárosában) története nem lett sem a századik Liam „Ne baszakodj a
családommal” Neeson akció-thriller, sem az ezredik bűnügyi fekete komédia a Mint a kámfor-Jackie Brown-Fargo
háromszögből, hála annak, hogy Moland érintetlenül megőrizte jellegzetes
skandináv minimalizmusát (a feleség búcsúlevele), fanyar abszurdját (az
ejtőernyős finálé) és a véres erőszak hátborzongató trivialitásait
(csirkehálóba tekert hullák), tartózkodva mind az akciófilm, mind a komikum
olcsó hatás-megoldásaitól. Ugyanakkor új szépségeket csempészett a történetbe:
a szerb kokainbanda bizarr lecserélése a helyi ute-törzs tagjaira többszörösen rétegzett pluszjelentést ad a
jóléti társadalom bírálatának, a nőalakok kiemelése a sivár statisztaszerepből
– a rendező szinte egész életműve (pót)apák és fiúk küzdelmeiről mesél – pedig
újabb frontot nyit a Fehér Férfi trónfosztásáról szóló ellentmondásos, sokarcú
küzdelemben. Ráadásul Moland még a hollywoodi megbízóknak is tartogat néhány
jól elhelyezett fricskát – ha másért nem, már a „Let the fucking Indian do it”
poénért megérte elkészíteni ezt a pompás remake-et.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|