KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1981/január
FILMSZEMLE
• Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
• Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
• N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
• N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
• N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
• N. N.: Játékfilmdíjak 1980
• N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről

• Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
• Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
• Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
• Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
• Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
• N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
• Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
• Schéry András: Forgalmi dugó
• Csala Károly: Reggeli vizit után
• Kemény György: Kérek egy elefántot
• Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
• Harmat György: Csapda az erdőben
• Zilahi Judit: Lövések holdfényben
• Dániel Ferenc: Szakadék szélén
• Palugyai István: Vér a síneken
• Schéry András: Start két keréken
• A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
• Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
• Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
• Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
• Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
• Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
• Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
• Karcsai Kulcsár István: Babaház
• Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
• Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
• Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
• A szerkesztőség : Az év játéka

             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A fehér grófnő

Pápai Zsolt

The White Countess – amerikai, 2005. Rendezte: James Ivory. Szereplők: Natasha Richardson, Ralph Fiennes, Vanessa Redgrave. Forgalmazó: GHE. 131 perc.

 

A brit film doyenje, James Ivory életműve a kevéssé eredeti, mégis minőségi filmek gyűjteménye: mívesen kivitelezett munkák ezek, tűpontos színészi jelenléttel, csodás miliőépítéssel és pazar díszletekkel dolgozó produkciók, melyek tehát minden felszíni elemükben ragyogóak, csak éppen – talán a Howards End és a Napok romjai kivételével – jobbára nélkülözik az igazi mélységet. Díszes melodrámák, melyekből éppen a dráma hiányzik, ezért lett Ivory neve mára a színvonalas szépelgés szinonimája.

A másfél évtizede készült A fehér grófnő sem árnyalja a direktorról kialakult képet. A harmincas évek derekán, a japán invázió előestéjén, Sanghajban játszódó film az emigráns orosz arisztokrata hölgy, Szófia (Natasha Richardson) és a kislányát és szeme világát egy merényletben vesztő diplomata, Todd Jackson (Ralph Fiennes) kapcsolatát mutatja be. A két eltérő világból érkezett figura viszonyának vizsgálata sokat ígér, de valahogy mégsincs a történetnek tétje: a hősök traumái alig érintik meg a nézőt, érzelmeik átélhetetlenek, és amikor végre születik egy igazán nagy drámai potenciállal kecsegtető pillanat, a rendező azt is kiaknázatlanul hagyja. (Szófia Hongkongba költözne családjával, de nincs pénze az utazásra, ezért az őt imádó Toddtól kér kölcsön, aki annak ellenére ad neki, hogy tudja, a nő itt fogja hagyni őt. Az egész film felépíthető lett volna erre a dramaturgiai szempontból sok kifutást engedő szituációra, ám Ivory nem él a lehetőséggel: néhány percet szentel a helyzet elemzésének).

A (film)idő ólomlábakon jár, számos jelenet és dialógus egész egyszerűen feleslegesnek tűnik, a cselekmény fordulatai alig okoznak meglepetést. Izgalmakat csak Christopher Doyle operatőr szállít, aki valóban remek munkát végez, okosan eltorzítva gyakran onirikussá alakítja a képet, néha pedig olyan finoman svenkel, hogy szinte simogatja a színészeit a kamerájával.

Extrák: Audiokommentár a rendező és Natasha Richardson közreműködésével, két werkfilm, tisztelgés Ivory munkatársa, a 2005-be elhunyt Ismail Merchant előtt.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/03 63-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14015