|
Év
1981/január
|
FILMSZEMLE
Csala Károly: Magyar film, egy évtized fordulóján A Játékfilmszemle elé
Veress József: Mi a siker, mi a bukás? Magyar film – itthon 1980-ban
N. N.: 1979–1980 magyar filmjeinek látogató-számai
N. N.: Számok, tények, vélemények Magyar filmek külföldön 1980-ban
N. N.: A Hungarofilm levelezéséből
N. N.: Játékfilmdíjak 1980
N. N.: Külföldi lapok – magyar filmekről
Almási Miklós: Hozott anyagból Boldog születésnapot, Marilyn!
Berkes Erzsébet: Finnugor holtomiglan
Zsugán István: Egy karakter története Beszélgetés Szabó Istvánnal
Czigány György: Filmről, zenéről Beszélgetés Gaál István filmrendezővel és Szőllősy András zeneszerzővel
Matos Lajos: Horror vacui A nyolcadik utas: a Halál
N. N.: „Filmalkotói Társulást hozunk létre”
Rubanova Irina: Néva-parti vallomások A leningrádi filmiskoláról
LÁTTUK MÉG
Schéry András: Forgalmi dugó
Csala Károly: Reggeli vizit után
Kemény György: Kérek egy elefántot
Hegedűs Tibor: Fekete-fehér – színesben
Harmat György: Csapda az erdőben
Zilahi Judit: Lövések holdfényben
Dániel Ferenc: Szakadék szélén
Palugyai István: Vér a síneken
Schéry András: Start két keréken
A. Kovács Miklós: A cárlány és a hét dalia
Ambrus Katalin: Ketten a lakókocsiban
Báron György: Az első áldozás
TELEVÍZÓ
Hegyi Gyula: Túl a televízió gyermekkorán Beszélgetés Liszkay Tamással, a televízió drámai főosztályának vezetőjével
Bor Ambrus: Keresi, keresi, nem leli... Van neki? Sítúdió ’80
Mészáros Tamás: „Félreéltem én...” Jegor Bulicsov
Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 3.
Gyárfás Endre: Oktatás vagy/és revü? Egy forgatókönyvíró jegyzetei
TÉVÉMOZI
Karcsai Kulcsár István: Hívj a messzeségbe!
Karcsai Kulcsár István: Babaház
Karcsai Kulcsár István: Mamma Róma
KÖNYV
Szőnyi Klára: Szó és kép Nemeskürty István filmtörténete németül
Pánczél György: Egyveleg
KRÓNIKA
A szerkesztőség : Az év játéka
|
|
|
|
|
|
|
MoziMég mindig itt vagyunkHegedüs Márk Sebestyén
We’re
Still Here – amerikai, 2015. Rendezte és írta: Ted Geoghegan. Kép: Karim
Hussain. Zene: Wojciech Golczewski. Szereplők: Barbara Crampton (Anne), Andrew
Sensenig (Paul), Lisa Marie (May), Larry Fessenden (Jacob), Susan Gibney
(Maddie). Gyártó: Snowfort Pictures. Forgalmazó: Wolf Films. Feliratos. 84 perc.
Az
utóbbi évtized során a tengerentúli horrorfilmesek előszeretettel fordultak a
műfaj dicső múltjához inspirációért: nem csupán a klasszikusokat kizsákmányoló
remake-ek, de a fősodorbeli és a függetlenfilmes szcénát egyaránt magával
ragadó retró-hullám terén is. Az elmúlt években az amerikai horror utolsó nagy
aranykora, az 1980-as évek iránt érzett nosztalgia hatotta át a műfaj
legjelentősebb pénzügyi és kritikai sikereit, legyen szó akár a Hollywoodon
kívülről érkező meglepetéssikerekről (Valami
követ), vagy a mainstreamet meghatározó stúdióhorrorokról (Démonok között-sorozat).
Ted
Geoghegan író-rendező bemutatkozó munkája, a Még mindig itt vagyunk sem csinál titkot belőle,
hogy jó harminc-negyven évvel ezelőtti zsánerklasszikusok sugallatára
született. Lucio Fulci A
temetőre épült ház (1981) című splatter-opusához például
olyan erős szálakkal kötődik, hogy a film első blikkre egy Fulcihoz írt
szerelmeslevélnek is beillene: nemcsak a helyszín (egy New England-i
kísértetház), az idő (1979-ben járunk) és a fenyegető erők (rémek a pincében)
egyeznek ugyanis, de még a főbb figurák is Fulci filmjének szereplői és alkotói
után kapták nevüket.
A Még mindig itt vagyunk mégis
több mint szimpla Fulci-pastiche:
a történetet átszövő filmes és irodalmi utalások jócskán túlmutatnak a
forrásművön (felsejlenek Carpenter, Roeg és mindenekfelett Lovecraft munkái
is), a finom humor és a hosszú felvezetést követő, vérontásban már-már Fulcira
licitáló zárófelvonás pedig inkább a kortárs hatást erősítik, a
függetlenfilmes mumblegore-irányzatot,
azon belül is elsősorban Ti West (House
of the Devil) munkásságát idézik. Westhez hasonlóan
Geoghegan is megrögzött horrorista, aki a műfaj keményvonalas rajongóihoz
szeretne szólni. A műfajtudatos játékosság és a nyílt rémületkeltés között
egyensúlyozó Még
mindig itt vagyunk így leginkább azoknak okozhat majd
maradandó élményt, akik a rendezőhöz hasonlóan szintén az aranykor bűvöletében
élnek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|
|
|